A mértékletesség nem jellemzője a médiafogyasztók többségének. Figyelmeztetések is igen gyakran elhangzanak, mégsem hatásosak. Még a statisztikai kimutatások sem. A számok tengeréből általában az derül ki, hogy nemigen válogatunk, csak bámuljuk a tévét napi több órán át, ráadásul egymást érik az új médiaeszközök. Kiderül az is, hogy a nagyszülők tévéznek legtöbbet, hogy a gyerekek szeretik az e-könyveket, a fiataloknak pedig vérükké vált a digitalizált világ.
Mindennek tudatában is újra meg újra megdöbbent, ha azt olvasom: a 15–19 évesek naponta átlagosan 4,9 órát töltenek a televízió és a számítógép, az okostelefonjuk előtt! Mire jut még idejük? Iskolára? Tanulásra? Mozgásra? Szüleikre, barátaikra? Sportolásra? Pedig ez derült ki a magyarországi GfK Hungária–Ipsos elemzéséből. És nem csak ez. Mert: ugyanakkor egyre kevesebbet rádióznak, és a magazinokat is mind ritkábban lapozgatnak. Az elmúlt öt év során drasztikusan változtak a fiatalok médiahasználati szokásai: a televíziónézés még a rohamosan terjedő internethasználat mellett is a 2000-es 4 százalékról alig tíz év alatt 65 százalékra növekedett, miközben a rádiók és a magazinok folyamatosan veszítik vonzerejüket. Míg az ezredfordulókor a fiatalok 80 százaléka olvasott újságot, most 65 százalékuk, az olvasott lapok száma pedig átlagosan 5,3-ról 2,8-ra csökkent.
Igaz tehát, hogy a médiafogyasztás növekedésének motorja az internet, és hogy a XXI. század első évtizedében a televíziónézésre és internetezésre szánt együttes idő csaknem 70 százalékkal növekedett, ezen belül azonban a televíziózás csökkent. Míg 2000-ben ennek a 70 százaléknak a 91 százalékát a televízió tette ki, most már csak 59 százalékát. Tévézéssel csaknem három órát, internetezéssel és rádiózással két-két órát töltenek el naponta a fiatalok, bár valószínű, ami alapján a szakemberek kimondják, a 15–19 éveseknek ma már több mint a fele netfüggő. Ez a fajta függőség a szabadidő eltöltésében is megmutatkozik: egyre többen választják az otthonülő, zárkózott életstílust, s egyre kevesebben aktívak a szabadidejükben.
Ez olyan jelenség, amire nem árt akár gyakorta emlékeztetni, sőt figyelmeztetni, mert nyilvánvalóan baj van a mértéktartással. A túlzások, a túlkapások pedig tudjuk, mindig visszaütnek. Kérdés csak, hogyan ellenállni? Annál inkább, mivel a mértéktartás a felnőtt társadalmat sem éppen jellemzi. És akkor nem csak az evés-ivásra gondoltunk.
