David Albahari Kanadában élő szerb író legújabb, Kontrolni punkt (Ellenőrzőpont) című regényének szabadkai bemutatóján csütörtökön este a Városi Könyvtár olvasótermében igazi tömeg gyűlt össze. A termékeny, szinte évente újabb kötettel jelentkező szerző rajongói közül sokan a fal mellett ácsorogva hallgatták végig a Branislava Rastović kulturális újságíró által vezetett beszélgetést, hiszen még a pótszékek sem bizonyultak elegendőnek.
A kritikusok által ízeire szedett, pornográfnak, közönségesnek és felháborítónak nevezett, tavaly megjelent Ćerka (Leánygyermek) című regénye után Albahari ismét visszatérő témájához, a háborúhoz nyúlt. A Kontrolni punkt háborúja azonban más, mint mondjuk a Mamac (Csalétek), vagy a Snežni čovek (Havas ember) című regényekben megjelenített háborúk: ezúttal nem tudni, melyik országban járunk, vagy mely nemzetek csapnak össze egymással. Annyi derül ki, hogy a háborút megnyerő, illetve elvesztő felek ugyanazt a nyelvet beszélik. Albahari ennek ellenére is leszögezte, hogy a Kontrolni punktnak semmi köze sincs a volt Jugoszlávia területén lezajlott „testvérháborúkhoz”.
– A háború értelmetlenségét szerettem volna ábrázolni. A háborúét, amely bárhol megtörténhet, amelynek bárki áldozatául eshet. A Mamac és a Snežni čovek a mi háborúnkról szólt. Ezúttal olyan könyvet szerettem volna írni, amely minden háborút kinevet. Írás közben viszont megértettem, hogy akármennyire is háborúellenes könyvet kíséreltem meg írni, az alkotás végül háborús regény lett: annak, aki szeret háborúzni, számtalan háborúellenes művet adhatunk a kezébe, számtalanszor elmondhatjuk, hogy az öldöklés értelmetlen, ő továbbra is szeretni fogja a háborút – hallhatták a könyvbarátok Albaharitól.
A beszélgetést vezető újságírónő utalására, hogy a kritikusok ezúttal sem bánnak kesztyűs kézzel Albaharival, hiszen szerbellenességgel vádolják legújabb regénye miatt, az író azzal válaszolt, hogy köszönetet mondott a szóban forgó ítészeknek: „A negatív kritikánál nincsen jobb reklám. Az olvasót mindig jobban érdekli az az alkotás, amelyre ráhúzták a vizes lepedőt.”
