(Molnár Edvárd felvétele)
Barácius Zoltántól, a színésztől, a rendezőtől, az írótól, a krónikástól búcsúztunk csütörtökön. Az egybegyűlt gyászolóknak Slobodan Čamprag, a szabadkai Városi Tanács oktatási tanácsosa vázolta fel vajdasági magyar kiválóságunk életének legfontosabb állomásait. Mezei Zoltán, a szabadkai Népszínház Magyar Társulatának vezetője, a színházi világ nevében vett végső búcsút tőle. Beszédében kiemelte, hogy Barácius Zoltán, akit kollégái nemes egyszerűséggel B. Z.-nek hívtak, része volt a szabadkai magyar színjátszás aranykorának. Szerepelt, rendezett, miután pedig 1987-ben végleg leköszönt a színpadról, továbbra is lelkesen követte a színházi történéseket:
– Szóvirágai, szecessziós bájba csomagolt mondatai olyan kort idéztek, amelynek romantikája ma már kiveszőben – hallottuk Mezei Zoltántól, aki búcsúbeszédében Kosztolányi Dezsőtől is idézett. A vajdasági magyarság művelődési életének nagyjától a gyászülésen elbúcsúzott Árokszállási Stamenković Márta, a szabadkai Gyermekszínház igazgatója, Dudás Károly, a Hét Nap főszerkesztője, Jónás Gabriella színművész, és Léphaft Pál, lapunk karikaturistája is. Dudás Károly az újságíró kollégák nevében búcsúzott, beszédében kiemelte, hogy Barácius Zoltán mindig a szívéből szólt, a régi magyar (és nem csak magyar) kiválóságokról összegyűjtött ismereteit osztotta meg az olvasóval, és szinte megszállottan írt. Kórházba vonulása előtt pedig kéziratokkal teli dossziét hagyott az asztalán, hogy legyen elég anyaga az újsághoz.
Barácius Zoltán a színház és az írás mellett szerette a zenét és humort is. Csaknem minden vajdasági magyar médiumban szerepelt. Egyedi írási stílusával, még az általános iskolások is megismerkedhettek a Jó Pajtásban. Nyolcvanévesen hunyt el, a Bajai úti temetőben helyezték örök nyugalomra, de rendkívüli termékeny írói munkásságának köszönhetően, még egy ideig olvashatjuk írásait a vajdasági lapokban.
