(Kovács Tamás és Nyúl Sára a csomagokat rendezgeti – Lukács Melinda felvétele)
A Baptista Szeretetszolgálat nyolc évvel ezelőtt indította meg a cipősdoboz-akciót, amelyhez nem kell más, csupán egy jó állapotban lévő cipősdoboz csomagolópapírba bugyolálva, amit megtöltünk minden széppel és jóval, meg persze sok-sok szeretet. Ezeknek a dobozoknak ugyanis az a küldetésük, hogy a szegény sorsú gyerekekkel legalább az ünnepek alatt elfeledtesse a gyötrelmes hétköznapokat. A szeretet és a jótékonykodás szelleme vezérelte a szabadkai Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium III. S osztályát, hogy ők is meghirdessék cipősdoboz-akciójukat. Az öltet Nyúl Sárától ered, akinek ez az akció egyáltalán nem ismeretlen.
– Apám baptista lelkipásztor, és már évek óta külföldi csomagokat osztunk a rászorulóknak. Tavaly egy ún. cipősdoboz-gyűjtő koncertre lettünk meghívva Budapestre, amire az osztályom is eljöhetett. Megtetszett itt nekünk az önkéntességnek ez a formája, és arra gondoltunk, hogy mi is véghezvihetnénk egy gyűjtőakciót. November végén meghirdettük az iskolánkban. Célunk volt, hogy száz cipősdobozt gyűjtsünk össze, ami elég nagy kihívás egy kétszáz fős iskolában, de ezt azóta túlléptük. Ehhez nemcsak diákok járultak hozzá, olyan tanárok is készítettek dobozokat, akik bennünket nem is tanítanak, de részt vettek benne a takarítónők is, sőt még a Svetozar Marković Gimnáziumból is érkezett néhány doboz, pedig nem hirdettük meg szélesebb körben az akciót. A sikeren felbuzdulva jövőre városszintre emelnénk, és a többi középiskolát is bevonnánk – mondta Sára, aki azt is elárulta, hogy mi került a dobozokba.
– Alsós fiúknak és lányoknak állítottuk össze, és főleg tanszerek (füzetek, radír, hegyező, ceruza), játékok (plüssállatok, kisautók, babák) és higiéniai eszközök (fogkefe, fogkrém, szappan, kis törölközők, bögrék). Ezeket december 21-én busszal vinnénk Kevire, Törökfalura és Dreára, ahol énekelve adnánk át – mesélte Sára.
Kovács Tamás is az említett osztály tanulója, ő főleg az akció meghirdetésén dolgozott:
– Az előző években is volt ajándékozás. Tavaly a harmadikosok jótékonykodtak, ők nem cipősdoboz-akciót szerveztek, de gyűjtöttek ajándékokat a rászoruló gyerekeknek. Ez is arra késztetett bennünket, hogy tegyünk valamit. Jómagam az akció népszerűsítésén dolgoztam. Bejelentettem hangosbemondóval, vittük körözvényben, és órák után megbeszéltük, hogy mi kerüljön a plakátokra. Ez nem volt kötelező, de mégis az osztály nagyobbik része ott maradt, ami azt jelenti, hogy valamiféle belső inditatás és szeretet irányít bennünket. Ha úgy alakulna, hogy nem mi adjuk át az ajándékokat, legalább képeken szeretnénk látni a gyerekeket, mert az ő örömük felbuzdít bennünket a további akcióra – mondta Tamás.
