Három napig tartottak Szabadkán a Lugosi Béla napok, amelyet jubileumi alkalomból szervezett a Fokus Alapítvány, hiszen a színész nyolcvan évvel ezelőtt formálta meg a halhatatlan vérszívót. A rendezvény plakátkiállítással és Dejan Mrkić előadásával kezdődött, amely Lugosi életútjáról, karrierjének fénypontjáról és bukásáról szólt. Lugosit ugyanis megbélyegezte a Drakula-szerep, és emiatt szinte mindig őrült tudósokat, alvilági gazembereket játszott. Élete vége felé Ed Wooddal dolgozott, az egyetlen rendezővel, akit hivatalosan is minden idők legrosszabb rendezőjének kiáltottak ki. Manapság viszont már valóságos kultusz alakult ki, úgy Ed Wood, mint Lugosi Béla körül. Amíg pedig Lugosi az Oscar-díj közelébe sem került, az Ed Wood című filmben Lugosit eljátszó Martin Landau megkapta a szobrocskát.
A rendezvény folyamán filmeket is láttunk, Lugosi Béla szereplésével: A hollót 1935-ből, és az 1931-es Drakulát, Tod Browning rendezésében. Különleges élményt nyújtott régi fekete-fehér filmet, telt házas moziban nézni, még akkor is, ha az utóbbi felvételéről lemaradt a végkifejlet.
A Lugosi-napokon dr. Mészáros Zoltán is tartott előadást, a Drakula médiajelenlétének történelmi gyökereiről. Amíg Drakulát mint összetett médiajelenséget boncoltuk, képzeletben visszautaztunk egészen Vlad Tepes, azaz Karós Vlad korába, majd összeraktuk azokat a gondolatbeli mozaikokat, amelyek végül Bram Stoker Drakula könyvét, a film megihletőjét híressé tették: a karóba húzós Vlad figurája, a gótikus hangulat, a vámpírtörténetek, a sötét romantika stb. Innen pedig eljutottunk a mához, amikor tovább hódítanak a vérszívókról szóló mesék, például az Alkonyat.
A rendezvényen színpadi produkciót is láthattunk, a Kosztolányi Dezső Színháztól a Drakula – A pillanat fényeit, de a Lugosi-napokhoz hozzátartozott egy horrormaszk készítő műhely, Miroslav Lakobrija speciális effektusok szakértőjének vezetésével, valamint egy rémfilm-készítő pályázat is. Utóbbit zsűri bírálta el, amelyet Urbán András rendező, a Kosztolányi Dezső Színház igazgatója, Tolnai Szabolcs filmrendező és Nela Tonković művészettörténész, a szabadkai Képzőművészeti Találkozó kurátora alkotott. A díjazottak kézi kamerát, az első helyezett pedig erdélyi utat nyert.
Bodó Sarolta, a Sóhaj csapatot képviselte, akik harmadikok lettek:
– A szabadkai Bosa Milićević Közgazdasági Középiskola tanulói vagyunk, és Pintér Molnár Edit tanárnő hívta fel figyelmünket a pályázatra. Örülünk a díjnak, de nekünk az a lényeg, hogy jól szórakoztunk, amíg készítettük a filmünket – mesélte.
A második Radivoj Paroški operatőr és csapata lett, akik kisfilmünkkel inkább szatirikusan közelítették meg a témát, az elsők pedig a Ki5lők, szintén a Bosa Milićević Közgazdasági Középiskola tanulói. A negyedikes banktisztviselőkből álló csapatot Miloszávljevity Krisztina mutatta be:
– Hajdú Brigittával, Butora Bernadettel, és Újvári Natáliával készítettük a filmet, valamint Klinocki Alberttel, aki Drakulát is játssza. Mi is Pintér Molnár Edit tanárnőnek köszönhetjük, hogy a figyelmünket a pályázatra irányította. Egyébként ritkán nézünk rémfilmeket, de most örültünk, hogy kiélhettük a kreativitásunkat és a fantáziánkat – mondta.
A Lugosi-kultusz tehát tovább él, és jövőre nemcsak Kodály-év lesz, hanem Lugosi is, hiszen mindketten 1882-ben születtek.
