Úgy tűnik, hogy a meleg-leszbikus szereplőkből már annyit kihoztak, hogy nem is érdekes a téma, mert az elmúlt évben több transzszexuális karakterű alkotás született, mint homoszexuális, így vélekedik egy melegeket tömörítő amerikai szervezet. Hogy miért érdemes erre odafigyelnünk? Egyszerűen azért, mert az általunk vételezett tévécsatornák műsoridejének jelentős részét kitevő sorozatok épp az USA-ból származnak, vagyis egy-két éves csúszással az ottani trendek jelentkeznek a mi képernyőnkön is.
Tudom, legtöbben viszolyogva „vételezik” a nemi „kilengések” témáját. Ennek ellenére szinte észrevétlenül belopóztak otthonunkba, sőt, divattrendekről is beszélhetünk. A Will és Grace-féle humor már nem annyira menő, az affektáló, nőiesen grimaszoló, színes kis cuccokba bújt figurán már nem nevetnének sokan. Inkább az a jellemző, hogy jönnek, avagy visszajönnek a macsók (Californication – Kaliforgia, Kés/Alatt), miközben meleg színészek alakítanak heteroszexuális karaktert (Grace klinika, Így jártam anyátokkal). Az amerikai szervezet adatai szerint miközben az új sorozatok főszereplőinek csak 1,1 százaléka meleg, a mellékszereplők közt már elég sokat találunk. És íme a többi adat: a főműsoridős, nagy költségvetésű sorozatok főszereplőinek 58 százaléka férfi. A fő karakterek 77 százaléka fehér, 12 fekete, 6 latin, 3 távol-keleti, de akadt egy arab és egy eszkimó is. Néhány főszereplőnek külön kategória kellett, mint például az űrlényeknek, a beszélő állatoknak és az ősembereknek is.
De van itt más is, ha már a nemi kérdések felől közelítünk: több sorozat forgatókönyvírója vélte úgy, hogy újabban transzszexuálisok vagy transzvesztiták szerepeltetésével lehet igazán dobni a nézettségen! Az Ugly Betty vagy a Big Shots is érinti a témát, krimik egyes epizódjaiban is vannak ilyen figurák. Ryan Murphy (Kés/Alatt) új sorozatával sem nyúlt könnyű témához, hiszen a 4 oz. (vagyis 4 uncia) című sorozat egy családos férfi történetét dolgozza fel, aki elhatározza, hogy nővé operáltatja magát.
Ugye látott már ilyent a kedves tévénéző itthon is, itt, ahol a téma ugyan nem tabu, de közel sem olyan hétköznapi, mint a világ fejlettebbnek mondott felében? Akkor mi vonzza az ottani közönséget a meleg vagy a transzszexuális témákhoz, hogy a forgatókönyvírók, producerek pont ezen a területen látják a jó üzletet? Erre nyilván nem fogom most megadni a választ, de azt azért sejtem, hogy a jelenség egyre gyakrabban, egyre otthonosabban telepszik majd rá a képernyőre. Sőt, ha jobban belegondolunk, erre nem is kell várni, hisz már így van.
