A szabadkai Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ évzáró programsorozatának részeként szerdán három rendezvénnyel kedveskedtek az érdeklődő közönségnek. A klubhelyiségbe látogatókat első körben ünnepi zene, mézeskalács, forralt bor és tea várta, majd az ünnepekre való hangolódás után egy tartalmas, de mégis kötetlen beszélgetés szem- és fültanúi lehettek a résztvevők. Az eseményen ugyanis Lovas Ildikó, József Attila-díjas író, kritikus, műfordító, szerkesztő, a VM4K vezetője és Pap Éva, magyarországi regény- és novellaíró beszélgettek Írónők négyszemközt címmel.
A két író egyebek mellett a nemzeti hovatartozásról, az identitás meghatározásáról és megőrzésének fontosságáról is szót ejtett, ugyanúgy, mint a vajdasági emberek attitűdjéről is. Pap Éva felidézte korábbi emlékeit Lovas Ildikóról, Szabadkáról, valamint elmesélte azt is, milyen kötődései vannak a városhoz, amelyről oly szívesen ír. A beszélgetés során kitértek irodalmi munkásságuk, a világábrázolásuk közötti különbségre, de arra is megtalálták a választ, mi az, ami mégis összeköti őket.
– Pap Éva egy egészen más világot teremt meg. A könyvvel foglalkozik, egy történetet ír le. Ezzel szemben én a történetírással mindig megszenvedek. Engem mindig az irodalom foglalkoztat, és a végén lehet, hogy könyv lesz belőle, mert a szöveg megszületik. Számomra inkább az az érdekes, ami az emberekben olvasás közben zajlik. Fontos, hogy amikor az ünnepekre készülünk, olyan dolgokról beszéljünk, hogy mi az, ami összeköt bennünket, mi az, ami jókedvűvé tesz minket, mi az, ami miatt könyvet veszünk a kezünkbe, vagy megnézünk egy festményt, illetve egy filmet. A beszélgetés során igyekeztem felsorakoztatni, hogy mik a találkozási pontjaink, hogy hol találkozik ez a két világ, a két város egymással. Amikor két ember összehajol és elkezd valamiről beszélgetni, ott teremtődik egy világ. Ez az emberi társas együttlétnek az értelme – emelte ki Lovas Ildikó.
Pap Éva szegedi írónő jellegzetes elhivatottsága, hogy írásain keresztül a délszláv kultúrát közvetítse az olvasóközönsége számára. Mivel a férje szabadkai származású, ezért a szerző erőteljesen kötődik Vajdasághoz, és arra törekszik, hogy megismerje és megértse az itt élő magyarok életét, múltját, jelenét. Eddig három könyve jelent meg, az első sikert az És újra felkel a nap című családi, szerelmi szállal átszőtt történelmi regénye hozta meg, amelynek helyszíne Szabadka volt.
– A városhoz való kötődésem mára már egyre szorosabb, szinte itthon érzem magam. Szegeden is azt hangoztatom, hogy a vajdasági magyarok is pontosan ugyanolyan emberek, mint mi vagyunk. Ezzel azt akarom hangsúlyozni, hogy ne beszéljünk semmiféle különbségtételről. Azonban teljesen megértem az itt élő polgárokat, hogy a hovatartozás, az identitás kérdése miért ennyire fontosak számukra. Én rendkívül lényegesnek tartom, hogy visszanyúljak a múltba és írjak róla. Azt akarom, hogy a múlt történései meg legyenek örökítve és semmiképp ne vesszenek el – hangoztatta Pap Éva.
A beszélgetés végén a résztvevőket ajándékkönyvekkel lepték meg.
Ezt követően Juhász Gábor: Tudom én már… című dalos mesekönyvének bemutatójára is sor került. Juhász Gábor népzenész, újságíró dalos mesekönyve decemberben jelent meg a Hét Nap gondozásában, Szalai Attila karikaturista illusztrációival. A könyvbemutatón Lovas Ildikó és Šujić-Lukács Lilla, a VM4K kulturális szakreferense beszélgettek a könyv szerzőjével és illusztrátorával, valamint László Edittel, a Hét Nap lapkiadó igazgatójával. A könyvbemutató után pedig családi Luca-napi táncházra invitálták a közönséget, a talpalávalót pedig a Juhász zenekar szolgáltatta, amely mint mindig, most is fergeteges hangulatot biztosított.
Nyitókép: Tartalmas évzáró programot tartottak a VM4K-ban, fotó: Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ
