Mindenkinek van egy rokon Ilonkája, aki minden helyzetre vonatkozóan megmondja a tutit, még ha nem is kellene. A virtuális térben is létezik egy Rokon Ilonka, akit nyugodtan nevezhetünk minden vajdasági magyar rokon Ilonkájának. Virágos, angyalkás képekbe ágyazva csillogtatja meg egyedi humorát, ami csaknem ötezer fős követőtábort toborzott neki a Facebookon. Vass Szabolcs képzőművész projektumáról beszélünk, ami túllépte Vajdaság határait és Kárpát-medence-szerte szerzett Rokon Ilonka-rajongókat. Számukra jó hír, hogy Rokon Ilonka bölcsességei megjelentek könyv formájában is, a Forum Könyvkiadó Intézet gondozásában. A kötet a Rokon Ilonka evangéliuma címet viseli, és egy sajátos válogatást tartalmaz a Facebookon is megtalálható képekből. De honnan is indult Rokon Ilonka? Erről kérdeztem Vass Szabolcsot könyvének kishegyesi bemutatója után (ami nem is lehetett volna máshol, mint a Bandi házban).
Vass Szabolcs a kishegyesi könyvbemutatón (Fotó: Lakatos János)
– Amikor beiratkoztam a mesterképzésre Újvidéken, akkor együtt laktam egy nagy családi házban péterréveivel, topolyaival, szabadkaival, szóval olyanokkal, akik Bácska különböző településeiről érkeztek. Ott fogalmazódtak meg először ezek a poénok mindenkiről, meg ezekről a klisékről. Ez volt a nyelvi szempont, és itt határoztam el, hogy kihegyezzem a fülemet ezekre a nyelvi klisékre, nyelvi rutinokra. A giccs maga pedig a TAKT művésztelepről jött, mivel ott ez volt a tematika abban az évben, amikor mi ezzel szórakoztunk. Ennek két fontos faktornak a fúziója volt az, amiből megszületett az első digitális képünk.
Rokon Ilonka eddig a Facebookon létezett, honnan a könyv ötlete?
– Szerettem volna, hogy záróakkordként megjelenjen ez a könyv. Virág Gáborral, a Forum Könyvkiadó Intézet igazgatójával már beszéltünk arról, hogy ez egy hiánypótló alkotás lehetne, mivel a cybertér az soha sem biztos. Elveszhet bármilyen domain, és nem lenne rossz, hogy ha ez megmaradna fizikai formában, és elérhető lenne azok számára is, akinek nincs Facebookja, akik nem digitális nomádok. Más csatornákat is meg szerettünk volna mozgatni, és ezért rámondtam az áment.
Hogyan válogatjátok ki az képek közül, hogy melyik kerüljön bele a könyvbe?
– Sajnos, voltak nagyon jó, rutinos klisék, amire sokan ráismerhetnének, de nem tudtuk milyen kalap alá tenni. Hat főbb irányvonal volt, a gasztronómiától indulva a pletyka, a gyerek, az utazás, az ház körüli munka és életbölcseletek. Amit nem tudtunk beilleszteni ezekbe a kategóriákba, az sajnos kimaradt. A kedvenc irányvonalam a pletyka.
A bemutatón elhangzott és most is említetted, hogy ez a könyv egy záróakkord. Ez azt jelenti, hogy nem tervezel folytatást Rokon Ilonkának?
– Azóta teljesen más projektekbe kezdtem, és nem szeretném összekeverni a kettő vizuális világát. Szeretem befejezni a dolgokat, mert úgy nem tudok elkezdeni egy teljesen új projektet, nem tudok arra fókuszálni, ha ezzel a projektummal nem tudok egy letisztult, lezáró fejezetet csinálni. Meg úgy érzem, hogy ebben kiégtem és befejezettnek tartom a projektet. Főleg úgy, hogy vannak más, párhuzamos oldalak, mint az University of Bótelőtt, vagy mások. Úgy látom, hogy ezek az oldalak folytatják és vették át a stafétabotot. Ennek nagyon örülök, mert ez nem lopás, hiszen én is plagizálok, ők is plagizálnak. Ezek is ugyanolyan rávilágítások ezekre az emberi értékekre, ami nagyon pozitív.
