Vajon az igazság a valóság tükre? – vetette fel a jogi rendszerek egyik vitatémájaként A valóság és a szerkesztett valóság a jog világában című előadásának elején Várady Tibor akadémikus hétfőn este a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia (SANU) újvidéki székházában. Az elismert jogász és író gondolatmenetére sokan kíváncsiak voltak: tapasztalt ügyvédek, jogászok, közjegyzők, filozófusok és politikusok éppoly kíváncsian hallgatták a professzor elemzéseit, mint az egyetemi hallgatók és pályakezdők. A szakmai körökben nemzetközi szinten is tisztelt vajdasági magyar akadémikus ugyanis előadásaiban olyan életpéldákon keresztül közelíti meg a jogi felvetéseket, amelyek valóban tükröt állítanak a valóság elé – hangzott el a professzor méltatásában.
Nem történt ez másként ezúttal se. A szerkesztett valóság létjogosultságát a jogi rendszerekben olyan mindennapi példával igazolta a jogtudós, amelyet immár vitathatatlan tényként fogadunk el: a társadalmunkban 18 évesen válik a személy felnőtté. Vajon ez valóban azt jelenti, hogy egyik napról a másikra válik éretté a személy a szavazásra, a házasságra? – vetette fel a professzor. Majd meg is válaszolta: emberileg létezhetetlen objektíven meghatározni azt, hogy az egyén mikor válik éretté. Így a jog „meghúzza a határt”. A meghatározott kor összhangban lehet a valósággal, de nem okvetlenül fedi azt. Szerkesztett valóságról beszélhetünk ilyenkor, amelyet feltételezésként kezel a jog: megengedi ugyanis az eltéréseket. Az érvényben levő rendelkezések szerint például házasságra léphet a 18 évnél fiatalabb is, amennyiben az arra felhatalmazott szervek alátámasztják érettségét – utalt a szerkesztett valóság és a valóság eltéréseinek figyelembe vételére a professzor. Hozzátette: a jogi létben tehát a valóság és az arról alkotott kép sokszor nincs összhangban, a rendelkezések sikeres érvényesítéséhez azonban feltétlenül szükség van a szerkesztett valóságra.
Az akadémikus felhívta a figyelmet arra is, hogy a szerkesztett valóság egyes helyzetekben „kijátszott valósággá” válhat. Példaként azokat az „álválásokat” hozta fel, amelyek a világháború éveire jellemzőek voltak. A magyar, német, szerb feleségek ugyanis ebben az időszakban főként azért váltak el zsidó férjeiktől, hogy gyermekeiket megmentsék a haláltáborok borzalmaitól. Ezekről azonban kizárólag az ügyvédi iratokban olvashatunk, ugyanis a bíróságon nem maradhatott nyoma a „megszerkesztett” válópereknek. Később azonban ezeket fel lehetett használni például egy hagyatéki per rendezéséhez, hisz a jog „kijátszása” emberséges indíttatásból eredt – mutatott rá a szerkesztett valóság használatának pozitív aspektusára Várady. Ugyanakkor igazolta annak embertelen alkalmazását is: példaként a Guantánamóban történő kínzásokat említette. A tartomány ugyanis nem tartozik az Egyesült Államokhoz, így az emberkínzást tiltó jogi rendelkezések sem érvényesek az egyébként bérelt területen. Amelyet nem mellesleg Amerika bérel Kubától, évi szinten nem egész 5 ezer dollárért – mutatott rá arra a jogtudós, hogyan használhatják a szerkesztett valóságot embertelen célokra akár nemzetközi szinten is.
Várady életszerű példákat hozott fel azokra a többnyelvű eljárásokra is, amelyeknél a nyelvi különbségek vezetnek el a szerkesztett valóságig. Előadásának végén hangsúlyozta: a szerkesztett valóság is része az életnek, és mint ilyen, elemezni kell. A vastapsot követően erről faggattuk tovább a vajdasági magyar akadémikust: kíváncsiak voltunk, hogy mit javasol a fiatal nemzedéknek, hogyan kezdjenek neki az elemzésének?
– Sokkal könnyebb látni, ami körülöttünk van, ha ismerünk példákat. Ez által ugyanis felismerünk képleteket. Jó ismerni a múltat, a szerkesztéseket, a kijátszásokat. Ha van képletismeretünk, akkor felismerjük a körülöttünk alakuló és mozgó valóságot. Így látjuk, hogy hol tartunk, hol vagyunk most – mondta a professzor. Mi pedig rákérdeztünk: hatalmas tapasztalata mit sugall, hol tartunk most?
– Magyarországi író barátommal azonosulok, aki erre a kérdésre rövidítéssel felel: AFT. Azaz: a fene tudja… – zárta vidáman kérdéssorunkat Várady Tibor a hangulatos előadását követően.
Nyitókép: Sokan kíváncsiak voltak a professzor gondolatmenetére / Ótos András felvétele
