Szombaton a 72. Kanizsai Írótábor harmadik napján Gruik Ibolya vezetésével a 70 éve született Sziveri Jánosra emlékeztek, akinek pálya- és „harcostársai”: Balázs Attila, Fenyvesi Ottó és Zalán Tibor felelevenítették az Új Symposion folyóirat tragikus sorsú,1983-ban leváltott és a kommunista hatalom által meghurcolt, fiatalon elhunyt főszerkesztőjéhez, költőtársukhoz, barátjukhoz fűződő emlékeiket.
– Mi, akik Sziveri közvetlen társaságába tartoztunk, az áldozat helyett emberként tekintünk arra a költőre, főszerkesztőre, aki esendő gyarlósága ellenére ott volt, kitartott és vállalta azt, amit reá mért a sors. Sziveri János példája mutatja, hogy megéri küzdeni és kitartani akkor is, ha a csillagok állása kedvezőtlen, mert hosszabb távon kifizetődő a hűség.
Zalán Tibor mesélt A szélherceg című, 2020-ban megjelent, Sziveri verseiből készült kötetről, amelynek én is nagyon örültem, együtt mutattuk be a Kertész Imre Intézetben. Az volt a megdöbbentő számunkra, hogy új kontextusba, új sorrendbe kerültek ezek a versek, és egész más életet kezdtek élni… Fontos, hogy a fiatalok is magukénak érzik János költészetét – mondta többek között Fenyvesi Ottó.
Az írótábor záróeseményeként HÍD /90/ és parttalanság címmel Verebes Ernő, az írótábor leköszönő szervezőbizottsági elnöke és Bordás Győző szerkesztő a tájainkon legrégebben megjelenő HÍD irodalmi, művészeti és társadalomtudományi folyóirat korábban és jelenleg betöltött sokrétű társadalmi szerepéről és jövőbeni küldetéséről beszélgetett.
Az írótábor vándorkulacsát idén Zalán Tibor kapta.
Nyitókép: Fenyvesi Ottó, Zalán Tibor, Balázs Attila és Gruik Ibolya (Gergely József felvétele)