Kedden a Szabadkai Zeneiskola koncerttermében megemlékező ülés keretében tisztelegtek Égető Gabriella karnagy, nyugalmazott zenepedagógus előtt hozzátartozói, barátai, egykori kollégái és tisztelői. A megemlékezés kezdetén a szabadkai Garden Quartet vonósnégyes zenei búcsúja hangzott el, majd a jelenlévők egyperces néma csenddel adóztak az elhunyt emlékének. Ezután Dragana Nikolić, a Szabadkai Zeneiskola igazgatója és Csikós Krisztina, az iskola szaktanára, valamint a Pro Musica Kamarakórus művészeti vezetője és karnagya mondtak gyászbeszédet, illetve idézték fel Égető Gabriella nagyszabású munkásságát. Balázs Piri István, aki 1979 és 2002 között vezette a Szabadkai Zeneiskolát, szintén megemlékezett róla, kiemelve, hogy a nyugalmazott zenepedagógus egész életében nagy hatással volt a környezetére.
– Égető Gabriella tanárnővel középiskolás koromban találkoztam először. Harmóniát és kontrapunktot tanított. Harmadik osztályos voltam, amikor felkért, hogy csatlakozzak a diák kamarakórushoz, amely akkor 16 tagból állt: négy szoprán, négy alt, négy tenor és négy basszus hanggal. A kóruspróbákon a tanárnő szabadabban dolgozhatott, hiszen itt nem kötötte a tanterv, mint az órákon. Nem tartott szólampróbákat, hanem minden zenei kérdést a teljes kórus előtt oldott meg. Akkor még nem tudtuk, hogy mennyire gazdag és alapos zenei alapot kaptunk, ám megtanultuk a kórusmuzsikálás savát-borsát. Később, amikor hallottam a régi kórustagok saját kórusait, rádöbbentem, milyen magas szintű tudást adott át nekünk Égető Gabriella. A diák kamarakórus az iskola 100 éves jubileumi ünnepsége után megszűnt, mivel létrejött a Pro Musica Kamarakórus, de addig számos fellépésen vett részt, többek között a városunkban, Belgrádban, Eszéken és más helyszíneken. A tanárnő az elméleti tanszak vezetőjeként gyakran vett részt tanulók meghallgatásain, és kollégái nagyra becsülték szakmai tudását. Sokszor kérték ki a véleményét. Végül egy különleges elismerést is kapott. Már nyugdíjazásra készült, amikor az iskola kórusa Belgrádban szerepelt. Ott helyi kórusvezetők és énekesek megkerestek engem, és számon kérték, hogy hol van Égető Gabriella, hiszen ő a legjobbak közé tartozik Szerbiában, és nagyon jó munkát végez. Azt hiszem, hogy ennél nagyobb dicséretet nem is kaphatott a zenei szakmában dolgozó kollégáktól – hallottuk Balázs Piri Istvántól.
Az eseményen Paskó Csaba plébános, karnagy is megosztotta személyes emlékeit a tanárnőről, és elmondta, olyan mély benyomást tett rá, ami meghatározta későbbi útját is.
– Székely Mária zongoratanárnőnél magántanulóként bővítettem a zongoratudásom. Hetente kétszer jártam hozzá a zeneiskolába órákra, és azt mondta, hogy zongorázni nem lehet úgy, ha az elméleti résszel nem vagyok tisztában. Másodikos középiskolásként mutatott be Égető Gabriellának, akivel az érettségi felvételiig dolgoztunk együtt. Hetente kétszer, néha háromszor találkoztunk, de még nyáron is. Mindig nagy szeretettel fogadott, és nemcsak a zenéről beszélgettünk, hanem a költészetről, a képzőművészetről és más művészeti ágakról is. Olyan mély benyomást tett rám, amely meghatározta későbbi utamat. Jó barátomat, Dévity Zoltán karvezetőt – aki jelenleg Kínában tartózkodik – is értesítettem arról, hogy Égető Gabriella eltávozott közülünk, és átadta lelkét teremtőjének. A karvezető így fogalmazott: ,,Szerencsésnek érzem magam, hogy tanulhattam nála. Nem is tudhatta, de az ő szavait tanítom, a hozzáállását, alázatosságát adom tovább a mai napig, amikor valakinek a zenéről mesélek. Biztosan sokan mondják el ezt ma még rajtam kívül. Szerencsés vagyok, hogy egy hónappal ezelőtt még meglátogathattam és beszélgethettem vele, nyugodjon békében’’ – idézte Dévity Zoltán szavait Paskó Csaba, aki a beszédét Juhász Gyula Consolatio című versével és egy imával zárta.
Az ülés végén a résztvevők is megoszthatták emlékeiket az elhunytról, majd a Garden Quartet vonósnégyes kíséretében a Pro Musica Kamarakórus tagjai és a zeneiskola tanárai közös énekkel zárták a megemlékezést.
Nyitókép: Zenei búcsúztatóval is tisztelegtek Égető Gabriella emléke előtt (Dér Dianna felvétele)
