A Bestiarium Hungaricum – Csodás lények és teremtmények a magyar néphagyományban című könyvet mutatták be a Szabadkai Városi Könyvtárban.
A könyvtár, a Cser Kiadó, és a belgrádi Collegium Hungaricum társszervezésének köszönhetően mutatták be a kötetet, amely Magyar Zoltán néprajzkutató kultúrtörténeti leírásait, Németh Gyula színes grafikáit, P. Szathmáry István fekete-fehér linómetszeteit tartalmazza. A szerzővel és az illusztrátorral Vörös András, a Cser Könyvkiadó munkatársa beszélgetett.
Magyar Zoltán összegyűjtötte a felföldi és erdélyi magyar néphagyományok legendás lényeit, mint a csodaszarvast, a halottlátót, a bányarémet, az égitestfalókat – azokat a lényeket, amelyekkel egykor a dédszülők ijesztgették a gyermekeiket. A könyv 31 fejezeten át mutatja be a magyar népi kultúra gazdag hagyományait, amelyek időközben egy sajátos népköltészeti univerzumot teremtettek.
– A prikulics az erdélyi farkasember. Számtalanszor szerepel boszorkányperek jegyzőkönyveiben, ahol pásztorokat vádoltak azzal, hogy farkassá tudtak alakulni. A farkaskoldusokról még a 2000-es években is hallottam gyűjtéseim során, akár az Erdélyi-hegyalján, akár a Mezőségen. A félig ember, félig farkas az utakon kóborolt embervérre szomjazva. Vérszívó természete valószínű a vámpírhiedelmek hatására terjedt el. A csordásfarkas újholdkor egy abroncs átbújása után transzformálódott farkassá, és csak akkor változhatott vissza emberré, mikor kenyeret evett, vagy sebet szerzett. Egyesek szerint kereszteletlen, farokkal született fiúgyermekek változhattak át riasztó külsejű kutyává – taglalta a népköltészeti kutató, aki mondagyűjtéssel is foglalkozik.
P. Szathmáry István elmesélte, hogy őt édesanyja kiskorában egy szolnoki specialitással, a „krampusz bácsival” rémisztgette, mikor nem ette meg az ebédet. A könyvet közelinek érzi magához, amit egy érdekes családi történettel is megerősített. Anyukája elmesélte neki, hogy valaha „megátkozták” a családjukat, mert boszorkánynak hitték őket. Édesanyjának több testvére volt, és mindegyikük elveszítette az elsőszülött gyermekét.
– Nehéz elképzelni, hogyan működik a közös munka két grafikus között. Gyulával függetlenül dolgoztunk egymástól. Például, amikor a kísértetet terveztük, ő nem akarta klasszikus leples alakban ábrázolni a szellemet, mivel ezt közhelyesnek tartotta, szemben velem. Bizonyos lényeket mi alkottuk meg először, de voltak képi forrásaink is, amikből ihletet merítettünk. A rajzolás során az ősi félelmekre összpontosítottam, hogy hitelesebben tudjam megalkotni az ábrákat – mutatta be az alkotási folyamatát az illusztrátor a közönségnek.
Mint Vörös András hozzátette: szerinte az utóbbi időben felértékelődött a hiedelem szükségessége, amely a reneszánsz korszakot éli. Kiemelte, hogy ma rengeteg olyan sorozat készül, amit főként a fiatalok néznek a Netflixen, mint a például a Witcher, amiben rengeteg régi misztikus lény található.
A könyvbemutató végén elárulták, hogy jövőre terebélyesedik a könyvsorozat, amelynek központi témája a boszorkányság lesz. Az illusztrátor megjegyezte, hogy a könyvtár kinti lépcsősor installációja ösztönzi arra, hogy a következő részbe valami szecessziós ábrát is készítsen.
Nyitókép: Kolovity Edina felvétele
