Vicsek Károly, a Magyar Művészeti Akadémia Életút díjával kitüntetett rendező nyolcvanadik születésnapja alkalmából a Fajkutyák ideje című 1984-es filmjét vetítették a szabadkai Népkör MMK-ban, a Filmtükrön innen és túl rendezvénysorozat keretében. Az egybegyűlteket Siflis Zoltán, Balázs Béla-díjas dokumentumfilm-rendező köszöntötte:
– Vicsek Károly azon alkotók egyike, aki már az első dokumentum vagy játékfilmjeitől kezdve, szinte puritán eszközökkel, mégis elkötelezetten és kritikus hangvétellel dolgozta fel az egypártrendszerben élők mindennapjait, a küzdelmet és a szembenállását az akkori uralommal, ideológiával. Nemcsak a kor lenyomatát adta vissza, hanem a vajdasági magyar kisebbség szemszögéből vizsgálta meg azokat a traumákat, amelyek abban a társadalmi közegben rejtve maradtak, tabutémáknak számítottak, vagy úgymond nem illet róluk beszélni. Vicsek Károly filmográfiája is egyedülálló, tizennégy játékfilmet, tévéjátékot készített, tizenhat kis és nagy dokumentumfilmet, de a színházvilág jelentős alkotója is volt, öt kiemelkedő előadás fűződik a nevéhez, például a Zöld hajú lány és A varázsló kertje – emelte ki Siflis Zoltán, aki elismerően szólt a huszadik század vajdasági íróiról is, akiknek szövegei ihletésül szolgáltak Vicsek Károlynak, mások mellett Deák Ferencről, Gobby Fehér Gyuláról, Herceg Jánosról és Gion Nándorról.
A Fajkutyák ideje tartalma szerint a titói Jugoszláviában a nyolcvanas évek elején többrétű társadalmi és szociális rétegződés jelentkezik, amely közvetlen hatással van a vajdasági magyarságra is. Egy család életében mutatkozik meg a sok ellentét drámai ütközése. A film forgatókönyvírója Deák Ferenc volt, operatőre Rajko Ljubić, a vágó Németh Margit, a zeneszerző Lengyel Gábor.
Vicsek Károly (Fotó: Molnár Edvárd)
A vetítés után Szerda Zsófia újságíró beszélgetett Vicsek Károllyal és a film egyik főszereplőjével, Bicskei Istvánnal, alias Bütyökkel. A színész visszagondolt a forgatási időkre, mint mondta, akkortájt a film többször volt műsoron a tévében, őt pedig több településen is rendszeresen felismerték, megszólították az utcán. Kiváltképp a szülőhelyén, Oromhegyesen kérdezgették a filmről. Bicskei István visszaemlékezett azokra a színészekre is, akik szerepelnek a filmben, de már nincsenek közöttünk (mások mellett Soltis Lajos és Medve Sándor). A beszélgetés során Vicsek Károly felidézte, hogy a délszláv háború idején hogyan sikerült megmenteni a munkásságának, a felvételeknek egy részét, a másik része pedig hogyan veszett oda és semmisült meg. Külön hangsúlyozta a digitalizáció fontosságát, amely nélkül a még meglévő, fennmaradt régi filmek és felvételek örökre elveszhetnek, beleértve az ő munkásságát, más rendezőékét, más műfajú szakemberkét is, és már semmilyen módon sem láthatjuk majd azokat a régi nagy színészeinket, akik elhunytak. Mint azt kiemelte, most van itt az ideje menteni a még menthetőt.
