Kétszáz éve született Jókai Mór, a magyar irodalom egyik legnagyobb hatású írója – ebből az alkalomból tartott összművészeti estet csütörtökön a Csáth Géza Művészetbaráti Kör, a Szabadkai Városi Könyvtárban. A rendezvény vendége dr. Szajbély Mihály irodalomtörténész volt, aki izgalmas előadásában egyebek közt a Jókai-regények korabeli és kortárs recepcióját taglalta:
– Jókai születésének napja 2018 óta a magyar széppróza napja is. Ez is mutatja, hogy Jókai helye a magyar irodalmi kánonban vitathatatlan és megrendíthetetlen. Ugyanakkor az is világos, hogy manapság sok olvasót vesztett. Jókait olvasni nem magától értetődő, mint régebben. A mai fiatalok nyilvánvalóan azt sem érthetik, hogyan alakíthatta Jókai életműve olyan jelentős írók pályáját a huszadik században, mint például Márai Sándor, Krúdy Gyula vagy Csáth Géza. Az olvasóvesztésnek leginkább az lehet az oka, hogy Jókai irodalmi nyelvezete a 19. századinak megfelelő, ráadásul gyakran dúsul fel német és latin kifejezésekkel, amit az akkori olvasók értettek, hiszen használatos nyelvek voltak, ma már viszont nem azok. Az emberek szerették Jókait olvasni. Nem sokkal a halála után Mikszáth Kálmán megírta Jókai életrajzát, de írt arról is, hogy szép számmal akadtak olyanok, akik a tárcaregényeit bármiféle sorrend nélkül olvasták, mert ahogyan mondták, nem feltétlenül a történet érdekelte őket. Élvezettel olvasták azt, ahogyan ír – hallottuk Szajbéli Mihálytól.
Az est folyamán annak kérdése is felmerült, hogyan tudott Jókai a kor celebjévé válni és mennyiben hasonlíthatók a művei a mai népszerű filmsorozatokhoz.
– Régen is úgy tartották, hogy Jókai nagy mesemondó volt, aki elbűvöli az olvasóját a történeteivel, de nem ért a lélekábrázoláshoz. Az újabb irodalmi szakmunkák viszont ezt egyre inkább megcáfolják, egyre több vélemény fogalmazódik meg, miszerint ez nem így van, sőt felhívják a figyelmet azokra a művekre, amelyekben kimagaslik a lélekábrázolás. Mindez azt mutatja, hogy Jókai értett a lélekábrázoláshoz, csak nem mindig tartotta szükségesnek, hogy a hőseit ily módon ábrázolja. Egyik első, aki erre rámutatott épp Csáth Géza volt. Ez elvezet bennünket ahhoz a kérdéshez, hogy miért volt ez így, és milyen médiumot használt Jókai a műveinek megjelentetéséhez. Kapásból azt válaszolnánk, hogy a könyveket, de ez nem így történt. A Jókai-regények kezdetben épp tárcaregények formájában, a napilapok tárcarovataiban jelentek meg folytatásban. Akár egy évig is eltartott, mire egy-egy Jókai regény a végéhez ért. A folytatása következik kifejezés, gyakorlatilag tőle ered. Egy könyvet olyan ritmusban olvashatunk, ahogyan a kedvünk tartja. Ha izgalmas, akkor továbbolvassuk, de egy folytatásos közléssel ezt nem tehetjük meg. Kénytelenek vagyunk kivárni, míg megjelenik a következő rész. Ez olyasmi volt akkoriban, mint mostanság a folytatásos filmsorozatok – fejtette ki Szabély Mihály.
A rendezvényen az egybegyűlteket Basity Gréta, a Csáth-kör elnöke, versmondó köszöntötte, aki Csáth Géza írásából is felolvasott egy részletet – amelyben Jókait méltatja –, valamint fellépett Csernik Árpád színművész, illetve a Görög Noémi és Görög Enikő zongorakettős.
A Görög Sisters játékát mindig nagy élmény hallgatni (Lukács Melinda)
Nyitókép: Szajbély Mihály a könyvtárban (Lukács Melinda)
