A kortárs művészet nyomai: művészeti időutazás című tárlathoz kapcsolódóan Sagmeister Laura és Csernik Attila képzőművészekkel Miroslav Jovančić festőművész és kurátor beszélgetett szerda este a szabadkai Kortárs Galériában. Az érdeklődők tulajdonképpen barátok és kollégák közti, kellemes hangulatú társalgás szem és fültanúi lehettek. Sagmeister Laura és Csernik Attila alkotásai a galéria gyűjteményének részét képezik, és az említett tárlaton is megtekinthetők. A beszélgetés során szó esett a munkásságukról, művészi attitűdjükről, a Kortárs Galériával való együttműködésükről és még sok másról. A közönséget Miroslav Jovančić köszöntötte:
– Az egykori Képzőművészeti Találkozó, mostani Kortárs Galéria hatvanéves fennállását ünnepli idén, az elmúlt évtizedek során pedig egy rendkívül érdekes gyűjteményt sikerült kialakítani, amely nekünk, művészi érdeklődésű embereknek nagyon fontos, jelentős és sok mindent elmond. Szinte magától adódott az ötlet, hogy egy ilyen nagy ünnep alkalmából, ennek apropójául, ebből egy tárlatot is felállítsunk. Egy olyan válogatásról van szó, amely tulajdonképpen lehetett volna teljesen másmilyen is, mert a gyűjtemény még sok más értékes és remek alkotást tartalmaz – hallottuk Miroslav Jovančićtól.
A művészek a kiállított alkotásaikról is beszéltek (Fotó: Lukács Melinda)
A beszélgetés elején az alkotók saját magukról is vallottak:
– Szabadkaiként élek Magyarkanizsán. Talán apámnak köszönhetem azt, hogy művészi pályára léptem, aki autodidakta festő volt, mert pénzügyi okokból nem tudta folytatni a tanulmányait. Olyan környezetben nőttem fel tehát, ahol élénken volt jelen a képzőművészet és ez meghatározta az életemet. Én is elkezdtem tanulni a festészetet, beiratkoztam az egyetemre, de ott is hagytam, mert csalódtam. Elkezdtem a saját utamon járni, ami végül is visszavezetett az egyetemre. Akkor már jobban tudtam, hogy mit akarok – mondta egyebek közt Sagmeister Laura, akitől azt is megtudhattuk, hogy nagy hatást tett rá egyebek közt Nagy József vizuális világa, valamint Benes József munkássága.
Csernik Attila Topolyán született:
– Tizedik gyerekként nagycsaládban jöttem a világra. Akinek van ilyen tapasztalata, az biztosan jól tudja, mit jelent egy ekkora családban felnőni, a háború után. A politika, a háború azóta is foglalkoztat. Annyira hat rám ez a gyilkos világ, hogy az nem igaz! Nem mondhatom, hogy a képzőművészet egyszer csak rabul ejtett volna. Szerettem lapozgatni festők könyveit, azután a tanító néni megdicsért, amiért festettem egy szép vitorláscsónakot és valójában innen kezdődött el a képzőművészettel való foglalkozásom. Nagyon jó tanárom volt Dévics Imre, aki erre a pályára terelt. A döntő fordulat akkor állt be, amikor felvettek Újvidéken a tanárképző főiskolára és ott nagyszerű emberekkel kerültem kapcsolatba, akik sok mindenben kinyitották a szemem. Azután szerencsés körülmények közt Amerikába jutottam, és az is nagy hatással volt rám, főleg az ottani emberek. Amikor visszajöttem, egy újabb szerencsés fordulattal a „betűgyárba” kerültem. A betűk annyira elbűvöltek, hogy meghatározták a további munkásságom is – fejtette ki Csernik Attila, aki a Forumban dolgozott, és egyebek közt a Magyar Szóval, a Képes Ifjúsággal és a Jó Pajtással is foglalkozott.
Ahogyan azt Miroslav Jovančićtól megtudhattuk, Sagmeister Laurának legutóbb 2006-ban volt önálló kiállítása a szabadkai Kortárs Galériában, de minden bizonnyal még ebben az évben ismét kiállít. Csernik Attilának pedig 2008-ban volt itt kiállítása, a tervek szerint pedig a topolyai jubiláris kiállításának bővített változatát láthatja majd a szabadkai közönség, minden bizonnyal az év vége felé vagy jövőre.
