Az ember sokszor el sem akarja hinni, hogy múlik az idő. 2001-ben a bánáti Erzsébetlakon kezdte meg anyanyelvápoló munkáját a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete. A Suliszínház megálmodója és főszervezője Nagy Margit és Takarics Róbert volt. Takarics Róbert akkor ott tanított. Kézenfekvő volt, hogy az első fesztivál színhelye is helyben, Erzsébetlakon legyen, akkor még csak az anyanyelvápoló csoportok részvételével. Mivel az iskolákban fokozatosan csökkent a tanulók létszáma, s egyre több iskolában szűnt meg a magyar nyelvű oktatás, anyanyelvápolásra egyre nagyobb szükség mutatkozott. Ráadásul világszinten csökken az olvasás iránti érdeklődés, s ezzel egy időben természetszerűen csökken a nyelvi, esetünkben még fokozottabban és elkeserítőbben az anyanyelvi közlési vágy és készség, ezért a Suliszínház gyermekszínjátszó együttesek alapítását, rendszeres munkáját is szorgalmazta. Vele párhuzamosan számos más szervezet és formáció is igyekszik elejét venni a bajnak, méghozzá sikerrel.
Az idén a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete szervezésében immár a XXII. Vajdasági Suliszínház Fesztiválra került sor, amelyen 2022-ben tizenöt anyanyelvápolói csoport, hatszáznegyven (640) színjátszó gyerek vett részt. Három elődöntő után május 31-én végül a csókai Művelődési Házban sor kerülhetett az évadzáró, úgynevezett gálaműsorra.
A gálán öt csoport vett részt: két színjátszó és három anyanyelvápolói csoport.
A nemesmiliticsi anyanyelvápolók Szabó Márta rendezésében a Hófehérke és a hét törpe című mesejátékkal remekeltek. Az elődöntő óta sokat csiszoltak a játékukon, számos fülbemászó kísérő dallal tették színesebbé, sőt szellemes bővítésekkel is megleptek bennünket. Például, amikor a törpék rálelnek a szegény, halottnak hitt Hófehérkére, előbb együttérzőn siránkozni kezdenek, majd amikor megszólal a déli harangszó, felkapják a fejüket: „Dél van! Ebédeljünk. Addig hagyjuk itt.” S oly sok érzéketlen ember mintájára jóízűen lakmározni kezdenek a halott mellett. Őket a zsűri: Lukács Gabriella, a VMPE elnöke, Takarics Róbert szervező, író és Jódal Rózsa író a döntő legszebb díszletéért dicsérő oklevéllel és ajándékkönyvvel jutalmazta meg.
A muzslyai általános iskola IV.4 osztályközössége ezúttal „saját főztjével” kedveskedett. Az osztály összefogással egymaga írt jelenetet... önmagáról. Apróbb civakodásokról, vitákról, összefogásokról, tervekről, ábrándokról. Mindarról, ami egy diákembert manapság „erősen” foglalkoztathat. Őket egyedi, sajátságos ötletükért jutalmazták – amit persze oktatójuk, Tóth-Lendvai Heléna rendezett meg –, egyik szereplőjüket, Juhász Inezt pedig színészi díjjal, oklevéllel. A csókai Jovan Popović Általános Iskola diákszínjátszói is különlegességet „tálaltak” fel: Piri Emília tanuló Piroska és a farkas ismert meséjét írta át saját szája íze szerint, s ő maga is rendezte meg. Ebben a jelenetben a darabba váratlan, különös kakukktojásként kerülő Sanyit Balunovity Anna olyan sajátságos, megkapó természetességgel, jóízű humorral és ezernyi ötlettel alakította, hogy elvitte a legjobb gyermekszínésznek járó díjat. Az ürményházi anyanyelvápolók két érdekességgel is szolgáltak. Először is Móricz Elvira rendezésében emléket állítottak a bánáti, verseci születésű Herczeg Ferencnek, akinek Az esernyő című prózáját dramatizálták, ráadásul élőszínpadi és bábjátéki elemek vegyítésével. Ők eredetien megvalósított ötletükért részesültek dicsérő oklevélben és könyvjutalomban, de ugyanazt vihetett haza főszereplőjük, a kalandos sorsú tulipiros esernyő büszke tulajdonosa, Móricz Lilla tanuló is.
Az idei döntő legsikeresebb résztvevője a kispiaci Kárász Karolina Általános Iskola harmadik osztálya volt. Ők Kávai Bózsó Ildikó rendezésében és Tilinkó Judit felkészítésében Ludas Matyi, avagy a libák gágogása című jelenetet adták elő, Fazekas Mihály közismert és annyira népszerű művét alaposan átgyúrva, millió tréfás ötlettel, vendégszöveggel, dallal és tréfás beszólásokkal dúsítva. Nem volt kérdéses, hogy ezúttal övék a legsikeresebb rendezés, a legjobbnak nyilvánított előadás, az ő teljes színészi gárdájuk nyaralhat az idén a balatoni Zánkán, s egy kisszínészük, Kávai Kata is dicsérő oklevelet tudhat a magáénak.
Egyébként a négy díjazott gyermekszínész is Zánkán nyaralhat.
Az idei évad tehát – hála a járványmentességnek és az oktatók, az anyanyelvápolók és a tanulók újra felbuzgó munka- és játszókedvének – ezúttal is sikerrel zárult.
