Csütörtökön kezdődött a Szabadkai Városi Múzeum programja a szecesszió világnapja alkalmából. A programsorozat első rendezvényeként dr. Ninkov K. Olga művészettörténész előadását tekinthették meg a részvevők Róth Miksa (1865–1944) ólomüveg művészetéről, különös tekintettel Szabadkán folytatott munkásságára. Ezt követően pedig a Historizmus és szecesszió című kiállítás megtekintése következett tárlatvezetéssel, a gyógyszertári üvegek múzeumi kiállításával és az épület eredeti szecessziós részeinek bemutatásával egybekötve.
Az előadáson dr. Ninkov K. Olga művészettörténész egy rövid összefoglalót prezentált Róth Miksa életéről és munkásságáról, kiemelkedő alkotásait pedig fényképek vetítésével mutatta be.
Róth Miksa az egyik legkiemelkedőbb és legtehetségesebb magyar színes üveg- és mozaikkészítő mester volt, akinek Szabadkán is megtalálhatóak értékes alkotásai. Stílusát kezdetben a historizmus, majd a szecesszió és az art déco, illetve ezek ötvözete jellemezte. Munkái díszítik többek között a budapesti Országház, a Gresham-palota (ma szálloda), a volt Osztrák-Magyar Bank, ma Magyar Nemzeti Bank, a Zeneakadémia épületét, a szegedi Fogadalmi Templom több ablakát, a marosvásárhelyi kultúrpalota és városháza, a Szabadkai Városháza épületét is. Emellett ő készítette a Magyar Nemzeti Levéltár ólomüveg ablakait is a települések címereivel. A Szabadkai Városházában két kőtábla hirdeti azok nevét, akik az épületen dolgoztak, közöttük Róth Miksa neve is ott áll.
– Az idei év az üveg éve. Az üvegművészet sajnálatos módon elgyengült, kevés figyelem hárul rá. Ezáltal a mai előadás szeretne hozzájárulni ahhoz, hogy ébredjünk fel egy kicsit és nézzünk szét, illetve vegyük észre akár a szecesszió kapcsán, hogy milyen fontos művészeti ágak érkeztek Szabadkára. Az üvegművészet szépségét városunkban mindannyian élvezhetjük, akár a Városháza dísztermében ülve és csodálva az üvegablakokat, amelyeknek a fények áradata még egy külön szimbolikát is ad – fogalmazott Ninkov K. Olga.
Hozzátette, hogy 2013 óta ünnepelhetjük a szecessziót, amely a kísérletezők kora volt. Amennyire az ikonográfiában, a színekben, úgy a művészeti szabadságban is nagyon széles skálán mozogtak a művészek. A különféle technikák alkalmazásában és egyesítésében bátrak és játékosak voltak. A historizálás szigorúan és komolyan ismétli a korábbi történeti stílusokat, a szecessziónál a művészek pedig teljesen elengedik magukat és bizonyos mezsgyék mentén haladnak.
– Ha egy stílus kialakul, sosem törli el teljesen az előtte való hagyományokat, hanem valamilyen módon ráépül, és alkalmazza is, csak egy másik kontextusban. Így van ez a szecesszióval is, amely elég sok ikonográfiai motívumot alkalmazott a historizmusból, illetve azokat az elért eredményeket is tudta folytatni, amiket a historizmus magáénak mondhatott. Nagyon sok szép és értékes épületünk van Szabadkán, egyebek között a Városháza, a Raichle-palota, a Zsinagóga vagy a Múzeum, amelyek mind kívülről, mind belülről megcsodálhatók – hangsúlyozta a művészettörténész.
