Péter László vajdasági származású grafikusművész Tollrajz című rovata lapunk Üveggolyó művelődési mellékletében jelent meg több mint tíz éven át. Az itt megjelent írásaiból 2016-ban jelent meg egy válogatáskötet, Tollrajzok címmel, amelyben a vajdasági képzőművészetről és képzőművészekről összegyűjtött írásai olvashatóak.
Hétfőn este a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet oszlopcsarnokában Péter László Tollrajzkönyv című kötetét mutatták be, amelyben az összmagyar képzőművészet kincseit, illetve a világ kultúráját tárja elénk az ősi kultúráktól kezdve a 20. századi avantgárd művészetig. A szerzővel Gruik Ibolya, a kötet szerkesztője beszélgetett.
– Idestova 40 éve vagyok a vajdasági képzőművészeti élet egyik szereplője, olykor aktívabb, olykor pedig passzívabb formában. Ugyan 30 éve már Magyarországon élek, de a szívem ide, a lelkem oda húz, tehát valahová mindig vonzódok, és egyiket sem akarom veszni hagyni – nyilatkozta lapunknak a képzőművész, aki azt is elmondta, szívügyének érzi, hogy mindaz, amit a tíz-egynéhány év alatt gondolt a művészetekről, valahol írásos forrásként meglelhetők legyenek.
Péter László elmondta azt is, hogy általában az általa megélt művészet inspirálja őt az írásaihoz.
– Mivel vizuális alkat vagyok, elég könnyen kommunikálok a művészet nyelvén emberekkel, művészemberekkel – fejtette ki nyilatkozatában, és elmondta, hogy első könyve is annak köszönhetően született meg, hogy sok kortárs képzőművészt ismert, és ismer a mai napig is. Másrészt pedig a kulturális hagyomány ítélete azt mondja, hogy egészen az őskortól a mai korszakalkotó modern művészetekig mindent fel kell ölelni és egy széles merítéssel be kell mutatni ezt.
Fotó: Gergely Árpád
– Ez egy egységes anyag. Tehát ez olyan, mint a palacsinta, amit bármely oldalról lehet harapni, fogyasztani, ugyanakkor a művészet is olyan, hogy amennyiben a hangulat azt kívánja, akkor egy kicsit mélyebbre merülünk az őskorba, az ősi művészetekbe, amennyiben viszont inkább az aktualitások vonzanak, akkor akár a 20–21. századi művészet felé fordulhatunk. S mindig telitalálat az, hogyha az ember teljes lelkével próbálja ezeket a művészeti jelenségeket befogadni.
