A panelbeszélgetésbe mozgóképekben ITT nézhet bele, az eseményen készült fotóink pedig ITT találhatóak. A Nyárhangoló fesztivál pénteki hangulatát ITT tekintheti meg, az erről szóló helyszíni beszámolóinkat pedig ITT olvashatják.
A VM4K Nyárhangoló Fesztiváljának második napján, azaz pénteken a Női strandon a kulturális örökség újraértelmezéséről dr. Orbán Balázs magyarországi parlamenti és stratégiai államtitkárral, miniszterhelyettessel, politikai igazgatóval és Pásztor Istvánnal, a VMSZ elnökével Kabók Erika, lapunk újságírója és szerkesztője beszélgetett. A rendezvényen sok mindenről szó esett, egyebek közt az épített örökségeinkről, a hungarikumokról, valamint a szórványról is. Az első téma az volt, hogy a kulturális örökség vajon identitásbeli kérdés-e.
Kabók Erika, dr. Orbán Balázs és Pásztor István (Fotó: Ótos András)
– Egyet érdemes hátralépni és azon gondolkodni, hogy miért van szükség közösségekre, milyenekre van szükség, és a közösségek miképpen tudnak működni. Azt látjuk, hogy a körülöttünk levő világ tótágast áll, és olyan dolgok történnek, amit sose gondolkodtunk volna – emelte ki Orbán Balázs, aki hozzátette: az elmúlt években bebizonyosodott, hogy nincs új a nap alatt, a történelem nem ért véget, hatványozottabban jelentkeznek a veszélyek, hiszen a globalizáció eredményeképp azok a hatások, amelyek földrajzi értelemben talán távol esnek tőlünk, és a távoli múltban nem érintették az itt élő emberek életét, azok most már a mi életünkre is hatást gyakorolnak. Adódik a kérdés: mit lehet ilyenkor tenni? Egy út létezik, a közösségeknek tudniuk kell önszerveződni, össze kell tartaniuk és egységbe rendeződniük, mert szervezettséggel és stabilitással jóval nagyobb eséllyel tudnak ellenállni ezeknek a kihívásoknak, és tompítani a negatív hatásokat. Az emberek kultúrán és identitásokon keresztül élik az életüket. Mind az épített közösség, mind a nyelv, a szokások, közelebb visznek egymáshoz.
A kultúrának van egy nemzetközi kapcsolódása, univerzalitása is, de ennek ellenére, ha fel szeretnénk lépni a veszélyekkel szemben, megvédeni magunkat, egységesek lenni, akkor szükségünk van közösségvédelmi azonosulási pontokra – hangsúlyozta dr. Orbán Balázs.
– Az örökségvédelem identitásbeli kérdés, de nemcsak a tárgyi épített örökséget jelenti, hanem a tér betöltését, tartalommal való gazdagítási feladatát is. Lehet egy épületet felújítani, de ha nem tudjuk ily módon megtölteni, akkor csak fele munkát végeztünk el – szögezte le Pásztor István. – A Palicsot érintő törekvéseinknek és az itt zajló eseményeinknek is az egyik mozgatórugója az épített örökség megőrzése, felújítása, másrészről pedig annak a plusz szellemi terméknek, értékrendnek, meggyőződésnek, kultúrának a visszaemelése a falak közé, amik igazán értelmet adnak, hogy az épületet megújítottuk. Innentől válik a mi hozzájárulásunk egy közös hozzájárulás elemévé. Szerintem ez is identitásmegőrző, illetve identitásbeli kérdés, ugyanakkor gyakorlati kérdés is. Amikor az épített örökség védelméről, megújításáról beszélünk, felvetődik a kérdés, hogy milyen tartalommal töltsük meg. Az örökségvédelemnek van egy politikai vetülete is, olyan értelemben, hogy egy-egy elképzelés megvalósulása, annak sikeressége, mindig az erőviszonyok kérdése. Fel kell tennünk, hogy vagyunk-e annyira erősek, hogy amit akarunk, azt meg tudjuk valósítani. Tudjuk-e elfogadtatni azt, hogy ami nekünk jó, az másoknak is az. Tudunk-e itteni költségvetési forrásokat biztosítani ahhoz, hogy az elképzelésünk megvalósuljon, magyar értékeket szerb állami forrásból támogatni. Szerintem ilyen szempontból az örökségvédelem a közösségépítés fokmérője és mozgatója is – hangsúlyozta Pásztor István.
Nemzetegyesítés és a kulturális örökségvédelem
– A nemzetegyesítést illetően azt láttuk 2010-ben, hogy a legfontosabb kezdőlépések a közjogi értelemben vett diszkriminációk megszüntetése, valamint a kultúra erősítése, mert a kultúrán keresztül lehet elsősorban feléleszteni a kapcsolatokat. A stratégia következő pontja ennek kiterjesztése volt – emelte ki Orbán Balázs. – Ennek egyik iránya a politikai rendszer, a külhoni magyarokat képviselő politikai erőkkel való megegyezés és zökkenőmentes partneri viszony kialakítása volt. A másik a gazdaságé, mert ha az egész mögött nincs gazdasági erő, akkor nem tudjuk elérni azt, hogy határon túl az identitásvállalás előnyt jelentsen. Ezért a 2014–2018-as ciklusban már elindultak azok a gazdaságélénkítő programok, amelyek azóta tovább folytatódtak és komplexebbé váltak, megpróbáljuk ebbe a többségi nemzetet is bevonni. Az egész nemzetpolitikának van egy nemzeten túlmutató, Kárpát-medencei identitásdimenziója is, a törekvés, hogy a közép-európai nemzetek hasonlóképpen gondolkodjanak a térségünket érintő civilizációs kihívásokról, mint mi. Közben számos nehézség adódik, világjárvány, migrációs problémák, gazdasági nehézségek, és még sorolhatnánk, de attól még a céltól nem kell eltérni.
Pásztor István (Fotó: Ótos András)
– A mindenkori határon túli magyar politikának lényegében véve két feladata van. Egyik az identitásmegőrzésre vonatkozik, a másik pedig a szülőföldön való boldogulásra – hallottuk Pásztor Istvántól. – Az identitásmegőrzés elválaszt a többségtől, a szülőföldön való boldogulás pedig ugyanarra a platformra helyez bennünket, ahol a többség van. Csak úgy lehet építkezni, ha partnerei vagyunk egymásnak. Az elmúlt tizenöt évből az a tapasztalatunk, hogy bátornak kell lenni, annak a fokmérője pedig az együttműködési készség. Lehetünk elutasítók, de ahhoz kevesebb bátorság kell, mint az együttműködéshez. Jól kell felmérni, hogy meddig mehetünk el és ez nagyon nehéz. Az itteni szerb–magyar viszonyban az alapvető megállapodás a következő: a VMSZ a vajdasági magyarság legitim politikai ereje, a Szerb Haladó Párt pedig a többségi nemzeté. Mi együttműködünk, partnerek vagyunk, mert azt gondoljuk, hogy így tudunk mindenben előrehaladni. Ez egyszerűen hangzik, az élet ennél sokkal komplikáltabb. A kérdés az, hogy ez a helyzet előbbre visz-e bennünket, vagy egy helyben toporgunk. Most úgy látom, hogy előrébb visz. Ami megtart bennünket, az a legitimitás szintje, az pedig nem a többségtől, hanem a vajdasági magyaroktól függ, hogy megérdemeljük-e a bizalmukat. Ez az, amiért mindennap meg kell küzdeni, a közösségi együttműködést újra és újra meg kell erősíteni. Magyarország, a magyar emberek ereje, támogatása, ebben meghatározó.
Hungarikum és vajdasági magyar értéktár
– Amikor az értékeink összeírása megkezdődött, az első reakciók egyik az volt, hogy erre miért van szükség, sokan ugyanis értelmetlennek tartották. Ezek a kritikák azóta elcsendesültek, mert bebizonyosodott, hogy igenis szükség van egy ilyen számontartásra. Elkezdett működni, oly módon, hogy összekapcsolódott az oktatással, és együttműködéseket serkentett – emelte ki Orbán Balázs.
Orbán Balázs (Fotó: Ótos András)
– Amikor megkaptuk a felkérést, hogy terjesszük be az értékeinket, nem voltunk biztosak abban, hogy nekünk ilyenek léteznek. Hosszú ideig ugyanis az volt a meggyőződés, hogy a nemzetpolitikai viszonyrendszerben túl kicsik vagyunk. Mindenki elfeledte azt, hogy parasztpolgári társadalomból gyökeredzünk, és ez olyan helyzeti előnyöket jelent ma, amik versenyhelyzetbe hoznak bennünket akár nemzetpolitikai kitekintésben is – szögezte le Pásztor, aki hozzátette: kiderült, hogy ennek a világnak, ennek a múltnak igenis vannak értékei. Kellett egy érzelmi hajtóerő, ami elindította az embereket. Ez nem egy fellángolás volt, ennek lett rendszere, folytatása. Ma is arra serkenti a kis közösségeket, hogy ezen értékek mentén rendezvényeket szervezzen. Ezek pedig azért is fontosak, mert közösségépítési lehetőséget jelentenek.
A támogatások és a szórvány
– A szórványban zajló programok is kiváló lehetőséget adnak arra, hogy az anyaországi és a külhoni magyarok is találkozzanak. Az egészséges önkép, önérzet, közösségi összetartozási tudat e programokon keresztül erősödik. Ezek a találkozások lehetnek a garanciái annak, hogy ami anno megtörtént a népszavazáskor, az ne történhessen meg újra, soha többé. Ezen is dolgozunk – hallottuk Orbán Balázstól.
Nagy érdeklődés övezte a beszélgetést (Fotó: Ótos András)
– A támogatások szempontjából egyaránt fontosak az itteni és az anyaországi források is. Az itteniek azért, mert itt vagyunk adófizető polgárok és a rendszer alapvető működésének a feltételét innen kell biztosítani. Ami az anyaországtól jön, a gyorsításhoz, a minőségi ugráshoz kell – hangsúlyozta Pásztor István, mint mondta, a szórvány egy állandó feszítő kérdés, mert az igazságosságról, a méltányosságról szól. – Az MNT statisztikája alapján 221 művelődési egyesülete van Vajdaságnak, ezek működnek is, nem csupán papíron léteznek. Szerintem ez nagy értékünk. A felmérések alapján, úgy tűnik, tizenöt százalékkal vagyunk kevesebben, mint tíz évvel ezelőtt, a művelődési egyesületeknek viszont növekedett a tagsága. Ebben a szórvány talán erőteljesebb, példamutatóbb is, mint a tömb – emelte ki a VMSZ elnöke.
Aracsi pusztatemplom
– Három éve annak, hogy a magyar kormány átutalta azt a támogatási keretösszeget, amiből az MNT által végrehajtandó magyar vállalás megvalósítható. Ehhez kellene csatolódnia egy ugyanekkora itteni vállalásnak, aminek bizonyos elemei biztosítottak, de van egy, ami nem, ez pedig a köztársasági elem, amiből a villanyáramot kellene biztosítani ahhoz, hogy a látogatóközpont fenntarthatóvá, turistákat befogadhatóvá váljon. Azzal küszködünk, hogy a szerb kormánynak elmagyarázzuk, hogy miért kell a villany, mert nem értik, hogy erre mi szükség egy tizenkettedik századbeli műemlékbe – hallottuk Pásztor Istvántól.
