Nagyjából ez lehet egyfajta konklúziója a zentai Mementó Rendszerváltó Filmek Fesztiváljának keretében szerda este megtartott irodalmi rendezvénynek, amely során Kormányos Katona Gyöngyi, a fesztivál háziasszonya beszélgetett Király Farkas Bella István-díjas költővel, íróval és műfordítóval, az Országút folyóirat főszerkesztő-helyettesével és Marcsák Gergely Gérecz Attila- és Khelidón-díjas költővel, verséneklővel, a kárpátaljai Kovács Vilmos Irodalmi Társaság elnökével arról, hogy ők, a saját országukban miképpen is élték meg a rendszerváltást, illetve mit jelent számukra ez a fogalom. Ennek kapcsán a kolozsvári születésű Király Farkas elmondta, hogy számára életének egyik legmeghatározóbb pillanata volt, ami egész életére rányomta a bélyegét, illetve amiről a Sortűz című kisregényét is írta. Ő ugyanis 1989 decemberében sorkatonaként szolgált Aradon s így vett részt a forradalmi eseményekben.
– Lényegében akkor Romániában azt mondtuk, hogy ennyi volt ez a rendszer, most meg jön egy újabb. De kell nekünk még egy rendszer? Nyilvánvalóan kell, mert nem tudunk anarchiában élni, de elfelejtettek véget vetni a rendszerváltásnak Romániában. Holott több mint harminc éve eltelt az egész, viszont még mindig az egyik oldalon az egykori Securitate (Nicolae Ceaușescu román diktátor hírhedt titkosrendőrsége) él, a másikon pedig a Román Kommunista Pártból maradt kriptokommunista „uraságok”, s ezt szenvedi meg az ország – emelte ki a kolozsvári író, aki szerint lényegében a rendszerváltás elkezdődött, de a mai napig nem fejeződött be, s talán soha nem is fog befejeződni. Vele szemben Marcsák Gergely egy fiatalabb nemzedék képviselője, aki a rendszerváltás idején, 1990-ben látta meg a napvilágot, s mindössze másfél évig volt a Szovjetunió állampolgára, s csak a szüleitől hallott az ukrán rendszerváltásról. Viszont az ő véleménye szerint Ukrajnában sem ért véget az egész, s ez erre az országra különösen igaz.
Fotó: Herédi Krisztián
Az est folyamán, ahogyan a filmfesztivál egyik zsűritagja megállapította, az idősebb generáció tagjainak felelőssége a fiatalok felé az, hogy felhívják a figyelmet erre a témára, hogy inspirációt adjanak nekik, mint ahogyan évekkel ezelőtt ők is megkapták ezt az idősebb kollégáiktól. Az irodalom és a film nagyobb hatást fejtenek ki, mint a száraz, tudományos kiadványok, s nem szabad abbahagyni, csinálni kell ezt egy új nemzedéknek is, egy teljesen új nyelven. Vagy, ahogyan az irodalmi est háziasszonya is egyfajta végszóként kihangsúlyozta, valóban a fiatalokra vár az a feladat, hogy az est folyamán kijelölt utat végigjárják, és hogy a jövő generációjának beszámoljanak arról, mi történt a közelmúltban.
