Szajkó István „művészete nem sorolható be irányzatok korlátjai közé, átrepül ezeken. Miként tájképein és természetábrázolásain, vagy akár a városképein, kapuin terein is, a környezet lelkét, lényegét ragadja meg, és ugyan így tesz portréin is, amelyeken szinte átlátva az ábrázolt személyen, a lelket magát ragadja meg” – méltatta Illés Andrea budapesti irodalmi szerkesztő az alkotó képkiállítását Belgrádban, a Collegium Hungaricum épületében.
– A tornyos, galambos Szabadka, az okker Provence, az erdős, patakos Bakony, már-már plasztikusan, teremtően metszi a kertvilágot. És persze illata is van a Szajkó-féle tájnak és kertnek – hangsúlyozta Illés Andrea, majd hozzáfűzte: – Ahogy körbenézünk a teremben, egyértelmű, hogy Szajkó művészete elválaszthatatlanul egybeforr. Nincs csak önmagában biciklis kép, nincsen tájkép, nincsen portré, vagy állatábrázolás. Ezek mind annyira az énjéhez tartoznak, mint a bal kéz és a jobb kéz az emberi testhez. Ezek mind együtt alkotják a tökéletest – mondta.
A kiállításmegnyitó után Szajkó István lapunknak elmondta, hogy mi olyan különleges a kerékpárban:
– A kerékpárral mint motívummal úgy vagyok, mint a pasztellfestői technikával: összenőttem vele. Ötéves koromban már volt rendes kétkerekű kis biciklim, mert az anyai nagyapám gépészkovács volt, és szerzett valahol egy ilyen kis biciklit. Ami amekkora öröm volt nekem, akkora bánat is, mert állandóan letört a pedálja, és Csonoplyán a faluban hegesztőhöz kellett vinni, de volt hogy haza sem értem vele, megint letört. Így kezdődött, ám a mai napig használom, és nekem egyszerűen egy vizuális élmény a bicikli. Különösen, amikor félprofilból festem. A két szabályos kör az nem olyan izgalmas, mint két ellipszis. Az ellipszisek akármilyen térbe helyezzük őket, meghatározzák a teret. Az ellipszis erejében hiszek, bízok – magyarázta Szajkó István.
A természetábrázolások a nyár hangulatát idézik. Így arra lehet következtetni, hogy a festőművész kedvenc évszaka a nyár. Ő ezt maga is megerősítette.
– Ez maximálisan így van, különösen az óta, amióta a Bakonyban élek, ahol kemények a telek és ahol van egy nagy műtermem, amit nem tudok télen használni, mert nem tudom befűteni. De a Bakony az egy csoda, különösen ősszel, amikor millió színben pompázik – mondta.
Megerősítette azt is, hogy a belgrádi közönség más, mint a korábbi kiállításainak helyszínén, ugyanakkor arra is rámutatott, hogy a közönség az alkotása része, hiszen egy alkotás akkor kész, amikor az kikerül a műteremből. A kiállítások alkalmával a látogatókkal fejeződik be az alkotási folyamat.
– A kiállítások olyanok, hogy kitermelik egymást. Egyik hozza a másikat. Illetve a véletlen – próbált magyarázatot adni arra, hogy éppen hol mutatja be képeit az alkotó. Hozzáfűzte: – A belgrádi közönség más, de ez nekem nagyon imponál. Büszke vagyok a kétnyelvűségemre, és büszke vagyok a kettős kultúrára is. Gazdagabbnak érzem magamat, hogy részese vagyok ennek. Itthon az elemi iskolától kezdve, a középiskolán át szerb iskolába jártunk. Az egyetemet Zágrábban fejeztem be. Majd Magyarországra kulturális téren gazdagodott, szélesedett a látóköröm – mutatott rá Szajkó István. Leszögezte, ő azért mindenhol otthon érzi magát.
A Collegium Hungaricum az elmúlt időszakban ritkán és nagy óvatossággal, a járvány időszakban elrendelt óvintézkedések mellett szervezett az elmúlt másfél évben programokat. A Szajkó István-kiállítás ugyanakkor most két szinten is megtekinthető.
– A személyes találkozás nagyon fontos. Az emberek szeretnek közösen képet nézni, zenét hallgatni. Most ugyan nagyon óvatosan, de megnyitottuk az ajtóinkat. Látható, hogy az emberek nagyon fegyelmezetten hordják a maszkot – nyilatkozta lapunknak Szentgyörgyi Klára, a Collegium Hungaricum igazgatónője felbátorodva a későbbi programjaikat illetően. Hozzátette: – Szajkó István képei nagy formátumúak, és sajnáltuk volna, ha nem tudjuk bemutatni az egész kiállítást. A kolléganőim találták ki, hogy hát két szinten is megoldható a kiállítás – magyarázta a kiállítás felállításának körülményeit.
– Szajkó István közös kultúrájú művész, mert ugyanannyira, amennyire Magyarországon érthetőek a képei, érthetőek a Vajdaságban is, illetve Szerbiában is. Így Belgrád is nyitott a képei iránt. Ezenkívül a belgrádi közönség mindig nyitott az új felé. Ez pedig egy kicsit másmilyen, mint amit eddig láttak – mutatott rá az igazgatónő, majd meggyőződésének adott hangot, hogy ezek után a belgrádi közönség is ránézésre meg tudja majd mondani, hogy Szajkó-képet lát, mert jellegzetes alkotásokról van szó.
Szajkó István kiállítása október 15-éig tekinthető meg Belgrádban.
