A NOMUS nemzetközi zenei fesztivál Szergej Prokofjev 1. D-dúr hegedűversenyével (Op. 19) kezdődött. A művet a neves orosz komponista 1915-ben kezdte írni, A játékos c. operájának írása miatt egy időre abbahagyta, majd 1917-ben fejezte be. 1923. október 18-án volt az ősbemutatója a Párizsi Operában. A szólista Marcel Darrieux hegedűművész volt, a Párizsi Opera zenekarát pedig Serge Koussevitsky vezényelte. Igor Sztravinszkij karmesterként debütált ugyanezen a koncerten, saját fúvós oktettjének első fellépését dirigálva.
A NOMUS fesztivál igényes közönségének Prokofjev 1. D-dúr hegedűversenyének szépségét a Vajdasági Szimfonikus Zenekar és Roman Simović, a nemzetközi karrierjét építő, montenegrói születésű hegedűvirtuóz bámulatos összhangban és színvonalon adta át. A szünet után Richard Straussnak, aki korának egyik legnagyobb karmestere és zeneszerzője volt, az 1899-ben komponált Hősi élet (Ein Heldenleben), op. 40 szimfonikus költeményét élvezte a fesztivál közönsége.
A sikernek nemcsak a hegedűvirtuóz és a Vajdasági Szimfonikus Zenekar a főszereplője, hanem az is aki vezényelte.
– Mindenki hős, aki alkot – fogalmazott maestro Aleksandar Marković, aki az idei ősztől, a szakmabeliek és a közönség megelégedésére, elfogadta a Vajdasági Szimfonikus Zenekar vezető karmesterének szerepét. – Számomra a zene és annak minden vonatkozása nagy örömet jelent. Jelenleg az a feladatom, hogy jó programokat készítsek, és a zenét a megfelelő módon értelmezzem. E feladatok egyike sem nehezedik rám nyomásként, és nem vált ki bennem stresszt. Az együttműködés minőségi, tehetséges és érzékeny zenészekkel, mint amilyen Roman Simović, számomra nagy gazdagodást jelent – fogalmazott maestro Marković, aki Bécsben végezte egyetemi tanulmányait, majd intenzíven dolgozott Európában, és fellépett neves zenekarokkal szerte a világon.
Roman Simović az idei NOMUS-on kettős szerepben bizonyított: Prokofjev hegedűversenyének szólistájaként és zenekarvezetőként Strauss Hősi élet c. szimfonikus költeményének tolmácsolásában.
– A szólistának mindig nagyon jól kell tudnia, hogy mi történik a zenekarban, melyik hangszeren játszik, kivel játszik. Mindenesetre a partitúrát jól kell ismernie vezetőként és szólistaként is – mondta Simović. – Számomra úgy tűnik, hogy a koncertmesteri pozíció a Hősi élet nagy szólójában másfajta stressz. Ez az érzés olyan, mintha mezítelenül állnál a színpadon. Valahogy magányos vagy, és a zenekari kollégáid sokkal jobban és figyelmesebben hallgatnak, mint amikor szólista vagy.
A NOMUS nyitókoncertje a Zsinagóga karzatáról kísérve (Fotó: Bozsoki Valéria)
A szólista mindig hátat fordít, itt azonban a kollégáival szemben van, és játszik velük. Érzed a tekintetüket! És ez borzasztóan megterhelő.
Glenn Dicterow hegedűművész harminc évig a New York-i Filharmónia koncertmestere volt. Egy interjújában éppen erről a stresszről beszélt, erről a nagy szólóról, amelyben a nagyon nehéz szakaszon kívül minden mást is el kell játszani, amit a zenekar játszik. És ez fizikailag kiváltképp nehéz és megerőltető. Strauss egyébként virtuóz zeneszerző volt. Egy alkalommal megjegyezte: „Nem gondoltam, hogy az emberek éppen minden leírt hangjegyemet el fogják játszani, ami számomra szinte inkább effektus volt” – magyarázta Roman Simović, a Londoni Szimfonikus Zenekar koncertmestere, aki spanyolországi szólista körútjáról érkezett a NOMUS-ra, és innen, a székvárosból Németországba repül, ahol Mendelssohn-darabot fog hegedülni három esten.
