Kedden este egy különleges könyv bemutatójára került sor a Szabadkai Városi Múzeumban. Hózsa Éva egyetemi tanár és Hicsik Dóra főkönyvtáros az Izmos irodalmi kötelékben című kötetet tárta a nyilvánosság elé, amely a Kosztolányis és Csáthos történetekben oly sokszor említett önképzőkör jegyzőkönyvét tartalmazza.
Hózsa Éva irodalomtörténeti csodának nevezte könyvet:
– Négy füzet került elő, ezek töredékesen találhatóak meg a kötetben. Tudós könyvtárosként, tudományos szemszögből, egy csodálatos előszót Hicsik Dóra írt hozzá. Ő volt az is, aki gondozta és lelkesen intézkedett a kézirat körül. Hicsik Dóra négy évig a diákom volt, Újvidéken a magyar tanszéken diplomázott, jelenleg az SZTE doktorandusza. Adott ki könyveket, de ezt is magáénak vallhassa, noha „csak” szerkesztette. A könyv címét Virág Zoltán adta találóan, mert valóban egy izmos kötelék volt, ahogyan akkoriban a diákok egymást bírálták, egymásnak nekifeszültek. A megjelentetésében Hulló István, a múzeum korábbi igazgatója is nagy szerepet játszott, amikor úgymond felkarolta a kéziratot. A borítót Tóth Péter tervezte, a könyv Magyarországon jelent meg, Bosnyák Áron kiadójában, és ebben Virág Zoltán közreműködött. Huszka Márta volt a korrektor, tulajdonképpen Virág Zoltán és jómagam néztük át – hallottuk elöljáróban Hózsa Évától, majd pedig Hicsik Dóra mondta el, hogyan került elő a kézirat, amelyről korábban csak Dévavári (Dér) Zoltán tudott.
Hózsa Éva És Hicsik Dóra bemutatják a kötetet (Fotó: Lukács Melinda)
– Ismert Kosztolányi kutatók is csak annyit tudtak, hogy létezik, visszaemlékezésekből ismerjük, Dér Zoltán jelentette meg egyes részleteit a Mostohában és Az első műhelyben, de a teljes történetet nem ismerhettük, sem a szereplőket, sem a folyamatot, ami az önképzőköri veszekedéshez és később Kosztolányi kicsapatásához vezetett. Mindenki csak annyit tudott, hogy van ez a jegyzőkönyv, utoljára a Szabadkai Városi Múzeumban látták és talán lappang valahol. Közben itt is személycserék voltak, a múzeum egyik épületből a másikba költözött. Megközelítőleg egy éve, beállított hozzám a szerb ajkú régészünk és letett elém egy dobozt. Azt mondta ő csak annyit értett belőle, hogy ez valami gimnáziumos dolog, nem tudja micsoda, de azt igen, hogy engem az ilyesmi érdekel, ezért elhozta, hátha a hasznomra válik. Amikor megláttam mi az, nem is tudtam sírjak-e vagy nevessek, felálljak, leüljek vagy elájuljak. Ez egy pénteki nap volt, hazaindulás előtt. Alig tudtam kivárni a hétvégét, hogy a hétfői gyűlésen előhozakodjak vele. Hétfőn odamentem Hulló Istvánhoz, letettem elé a dobozt és azt mondtam: megvan az, amit mindenki keres, előkerült a jegyzőkönyv, és mindent túlélt, a háborúkat, a gimnázium kiürítését, a költözéseket. Hirtelen ő is szó nélkül maradt, azután megbeszéltük, hogy én leszek a kötet gondozója. Végül sikerült a legnagyobb titokban kiadni, nagyon nehéz volt ezt a titkot magamban tartani, de azt szerettük volna, hogy egy igazi irodalomtörténeti kuriózum legyen belőle – mondta Hicsik Dóra.
