Vasárnap volt a magyar költészet napja, amelyet 1964 óta április 11-én, József Attila születésnapján ünneplünk. Ebből az alkalomból a Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ csütörtöki beszélgetős estjének vendége Antalovics Péter kortárs vajdasági költő, lapunk újságírója volt, akivel Patyerek Réka és Szalai Andrea beszélgetett.
Ahogyan azt Antalovics Pétertől megtudhattuk, számára a költészetében nagyon fontos a személyes perspektíva, általában a témák egyéni megközelítése, és nagyra becsüli Silling István véleményét, aki a keresztapja és jó barátja. Antalovics Péter arról is beszélt, hogy szereti a kritikákat, az elemzéseket és a műhelymunkákat:
– Egy időben a Dokk.hu portálon publikáltam, ahol színvonalas kritikákat lehet kapni, jöttek is a kemény kritikák, de ezek hozzájárultak a fejlődésemhez. Ez az időszak jelentős a számomra, mert elsajátítottam azt, hogyan legyek könyörtelen a szövegeimhez. Erre szükség van – hallottuk a költőtől, aki az Európa Kollégiumban kreatív írás műhelymunkát tartott.
– Sajnos csak egyet tarthattunk. Ebben a helyzetben nehéz megszervezni, de amikor összehoztuk, az nagyon jó volt és nagyon élveztem. A módszerem nagyjából az, hogy teljesen szabadon beszélgetünk a szövegekről, mert azt gondolom, hogy nincs annál jobb, mint amikor személyesen találkozhatunk és egy szöveggel foglalkozhatunk, játszadozhatunk vele. Ez egyrészt közösségi élmény, másrészt pedig szakmailag is előremutató, főleg azoknak, akik ahhoz keresnek kapaszkodókat, hogy a saját szövegeikhez hogyan is fogjanak hozzá. Az emberek közti viszonyok egyik fő mozgatója a beszélgetések, és ezek szerintem romlanak, részben a közösségi médiának, az abból fakadó sablonoknak is köszönhetően. Úgy érzem, hogy a kisebb-nagyobb közösségek veszítenek az intimitásukból – fejtette ki Antalovics Péter, aki arról is szót ejtett, hogy az irodalom szempontjából mit tart többre, a nyomtatott vagy az elektronikus formátumot, hiszen jelentek meg kötetei, de töltött is fel szövegeket a világhálóra.
Antalovics Péter, Patyerek Réka és Szalai Andrea a VM4K-ban (Fotó: Lukács Melinda)
– A Facebookon nyilván sokkal többen látják (ami nem jelenti feltétlenül azt, hogy elolvassák), de van valami a papírformátumú irodalomban. Kezdetben azt gondoltam, hogy majd minden a netről szól, de erről az útról visszafordultam és most azt gondolom, hogy a hagyományos könyvnek van egy különlegessége. Ugyanakkor viszont nem lehet mindent beszerezni és nagyon jó, hogy az pedig megtalálható a neten. Egymást kiegészítik. Ha lehet, akkor könyvet fogok a kezembe, ha nem, akkor praktikus a net. Miért ne használnánk ki az előnyeit – hallottuk Antalovics Pétertől, akitől azt is megtudhattuk, hogyan alkot.
– Ez hullámzó. Előfordul, hogy három-négy hónapig egy szöveget se írok. A leghosszabb ilyen időszak több mint félév volt, de ettől nem ijedek meg és sohasem erőltetem az írást. Erre úgy szeretek gondolni, hogy élem az életem, gyűjtöm az élményeket és ezekből valami lecsapódik. Aztán pedig jönnek intenzívebb időszakok, amikor rövid idő alatt sokat írok. Most épp olyan időszakban vagyok, hogy két-három hónapja nem írtam – mondta Antalovics Péter.
Az est folyamán szó esett a szerző Örökszoba című első kötetéről, amely 2014-ben jelent meg a Forum Könyvkiadó Intézet gondozásában, valamint a másodikról, a Távoli pólusokról is, amelyet 2019-ben adtak ki. Az Antalovics Péterrel folytatott érdekfeszítő beszélgetés visszanézhető a VM4K Facebook-oldalán.
