Harminc éve, 1991. május 10-én nyitotta meg kapuját a szabadkai Bucka-Gányó Alkotóház. Gál József és Magdolna hétvégi házában, Szabadka peremén, a homokvidéken látták vendégül az alkotókat. Ahogyan Gál József most a csendes jubileum kapcsán fogalmaz, az ötletadó Torok Sándor (1936–2006) festőművész volt, a szervezőmunka, a művészek ellátása, a katalóguskészítés, a kiállítások megvalósítása pedig az övé. Felesége hathatós közreműködésére is szükség volt, hogy az idelátogató művészeknek minden feltétel meglegyen az alkotómunkához.
A Hét Nap 1991. május 10-ei számában Gál József a következőképp nyilatkozott: „Szeretnénk ideszoktatni mindazokat az embereket, akik szeretik a művészetet. Festőket, írókat, zenészeket, fotósokat. Embernek, művésznek való környezetet teremteni számukra. A képzőművészek közül olyan elismert, neves alkotókat meghívni, akik keményen dolgoznak is." 1993. május 31-én az alkotóház művészteleppé alakult át, ez lett Közép-Európa első, magánkézben levő művésztelepe.
Gál József (Fotó: Diósi Árpád)
Gál József minapi beszélgetésünk alkalmával büszkén említette, hogy Milan Konjović festőművész és Herceg János író voltak azok, akiket az elsők között vendégül láttak (majd 2009-ben volt egy művésztelep, amelyen az 1995-ben elhunyt Herceg János emlékének adóztak). Alkotott itt Torok Sándor, Dudás Sándor, Gyurkovics Hunor, Zsáki István, Penovác Endre, Petar Mojak, Moják Aranka, Égerházi Imre, Horváth János, Boško Karanović, Dragan Coha, Pavle Blesić, Benes József, Antal András, Katarina Tonković Marjanski, Nemes Fekete Edit, de tulajdonképpen képtelenség felsorolni mindenkit, hiszen 11 ország 357 alkotója fordult itt meg a két évtized alatt, még Argentínából, Svédországból is érkezett művész a nyári és a téli kéthetes alkotótáborokba.
Gyermek, ifjúsági és egyetemista táboraik is voltak. Ilyenkor az egész Gányó-sor művésztelep volt, hiszen az alkotókat – festőket, szobrászokat, keramikusokat – a szomszédos hétvégi házakban szállásolták el, étkezni Gálékhoz jártak.
Bela Duranci művészettörténész, az alkotótábor egyik alapítója 2001-ben, amikor a Bucka-Gányó Művésztelep megkapta a Forum Képzőművészeti Díjat, a Hídban a kezdeti évekről – jól emlékszünk a kilencvenes évek délszláv háborújára, az embargóra, az 1999-es bombázásokra – a következőket írta: „A művészek a körülmények és a pillanat ellenére – amely igazán nem kedvezett az alkotótevékenységnek – barátkoznak és dolgoznak. (...) Így jött létre, így küszködik a kegyetlen mindennapokkal, s így kap lendületet a képzőművészek rajongásáról övezve immár tíz éve a Bucka-Gányó művésztelep, amely olyan, mint egy oázis a sivatag kietlenségében. A jóakaratú emberek gyűltek itt össze, alkotók és a művészet elkötelezettjei, akik a munka és barátság bizonyítékaként gazdagították a művésztelep gyűjteményét. Később bebizonyosodott, hogy az itt keletkezett alkotások némelyike vitathatatlan, tartós értéket képvisel, persze, bizonyára vannak félresikerült, kérészéletű munkák is. (...)
A gyűjtemény darabjai között válogatva az embernek az a benyomása támad, hogy a művésztelepen megforduló alkotók elsősorban saját poetikájukhoz maradtak hűek." Az alkotótáborok alatt írók, zenészek, fotósok, filmesek, színészek, építészek, pedagógusok is ki-ki látogattak a Gányó-sorra. A Képzőművészeti Találkozó Galériájában (ma Kortárs Galéria), a Szabadkai Városi Múzeumban, az 1996-tól néhány évig a Korzón működött Bucka-Gányó Galériában, sőt Belgrádban, Budapesten, Újvidéken Debrecenben Bajmokon és számos környező településen volt kiállítás a művésztelep anyagából.
2012. szeptember 24-én a Róka-tanyán megtartott egynapos alkotótábor volt az utolsó összejövetel, ezt Szekeres László emlékének szentelték. Akkor már megromlott egészségi állapota miatt a Gál házaspár nem tudta vállalni, hogy a Gányó-soron lássák vendégül az alkotókat.
Bajmokon, az 1944-es áldozatok emlékhelyén, az Akácfánál álló szobrok is a művésztelep magyarországi és szlovéniai művészeinek a munkái. A művésztelepen készült festmények, grafikák több közintézményben is megtalálhatók, a Kortárs Galéria is több alkotást őriz. A Gányó-sori alkotóház udvarán levő szobrok, a Gálék által őrzött 300 festmény, kerámia, az emlékkönyvek – sok-sok olyan művész ittlétéről tanulságot téve, akik már nincsenek közöttünk – az első magán művésztelep huszonegy évet felölelő, fényes korszakáról vallanak.
