A temerini Tájház TAKT Alkotóházában pénteken bemutatásra került Wendelin Gruber A vörös sárkány karmai között című memoárja, mely a titói Jugoszlávia idején elszenvedett emberi megpróbáltatásokról szól. Szerzője egy bácskai (szentfülöpi) származású jezsuita atya, aki 1946-ban életét kockáztatva bejárta a partizánok által a második világháború végén létesített legnagyobb megsemmisítő táborokat, és az elsők között adott hírt a világnak az ott tapasztalt borzalmakról. A könyv bemutatását nagy érdeklődés övezte, amelyen Cseresnyés Kiss Magdolna, a Keskenyúton Alapítvány Kuratórium elnöke és Csorba Béla helytörténész, nyelvész és politikus szólt az egybegyűltekhez. Az esemény kezdetén átadásra került a Keskenyúton Alapítvány emlékérme, amelyet ezúttal a temerini Szabó család érdemelt ki az 1944/45-ös délvidéki vérengzések megemlékezésein mutatott fellépéseivel és tevékenységével.
Cseresnyés Kiss Magdolna, az alapítvány elnöke a bemutatott kötettel kapcsolatosan elmondta, hogy Wendelin Gruber jezsuita atya visszaemlékezései rendkívüli jelentőséggel bírnak, ugyanis részletes képet festenek a délvidéki megsemmisítő és munkatáborokban uralkodó körülményekről és az ott fogva tartottaknak a szenvedéseiről is. – Fontos, hogy elolvassuk ezt a könyvet, elsősorban azért, hogy a benne leírt szörnyűségekből okulva arra törekedjünk, hogy ilyen soha többé be történhessen meg a jövőben. A könyvet minden korosztálynak ajánlom, de elsősorban a fiataloknak, akik még keveset tudnak ezekről az eseményekről. Azoknak is ajánlom, akiknek tudomásuk van arról, hogy a múltban a felmenői közül valaki végigjárta ezeket a táborokat – mondta Cseresnyés Kiss Magdolna. Hozzátette, hogy az alapítvány által a témában eddig megjelent kötetek közül ez a mostani könyv foglalja össze a legjobban a lágerekben uralkodott nyomorúságos körülményeket. Csorba Béla helytörténész, nyelvész és politikus Wendelin Gruber jezsuita atya életútját mutatta be. Elmondása szerint az atya 1914-ben született Szentfülöpön, egy mélyen vallásos dunai sváb családban. Az egyházi pályát választotta, majd 1942-ben lett pappá szentelve. A háború végén a partizán kommunista hatalom a délvidéki németségre egységesen ellenséges elemként tekintett. Ezért megfosztották őket minden polgári joguktól, kisemmizték őket, majd egy részüket megsemmisítő táborokba internálták. Wendelin Gruber atya, miután Horvátországból szülőföldjére visszatért, először egy rövid ideig Újvidéken is tartózkodott, ahol a járeki táborból megszökött emberekkel beszélt. Ezt követően a gádori táborba utazott, ahol a partizán
táborvezetők megvesztegetésével és életének kockáztatásával igyekezett lelket önteni az ott fogva tartott emberekbe – magyarázta Csorba Béla.
Szavai szerint több gyermeket is kimentett a táborból, miközben Rezsőházára ment. Az emberi életeket mentő tevékenységét a kommunista rendszer nem nézte jó szemmel, az OZNA letartóztatta, majd 1948-ban egy újvidéki kirakatperben tizennégy évre ítélték. Konrad Adenauer nyugat-német szövetségi kancellár közbenjárására 1955ben végül szabadon bocsátották, de kiutasították az országból. Tulajdonképpen az emlékeire hagyatkozva írta meg részben emlékirat, részben pedig naplószerű élményeit. A vajdasági magyar olvasók számára is sok újat tud mondani a könyv, a lábjegyzetek pedig segítséget nyújtanak ennek a korszaknak a minél jobb megismeréséhez – zárta gondolatait Csorba Béla.
