A Kiss Lajos Néprajzi Társaság kedden tartotta meg az idei első elnökségi ülését. Ezen, mint azt dr. Szőke Anna elnök asszonytól megtudtuk, többek között a következő fél évre vonatkozó tervekről volt szó. Az Idő, idő, tavaszidő elnevezésű konferenciára szeptember 11-én kerül majd sor, ám ennek helyszínéről még nem döntöttek.
– Ötven évvel ezelőtt jelent meg az Idő, idő, tavaszidő – A jugoszláviai magyarság népköltészetéből című könyv a Forum Könyvkiadó gondozásában, amelyet dr. Bori Imre szerkesztett. A konferencia helyszínével kapcsolatban két település merült fel, az egyik Temerin, a másik Zombor. Ha az utóbbi mellett döntünk, azért lesz, mert szeretnénk átmenni Horvátországba, Baranyába, hogy megkoszorúzzuk dr. Bosnyák István sírját. Ő volt a Jugoszláviai Magyar Művelődési Társaság alapítója, és azon belül a néprajzi társaságé is. A társaságunk harminc éve viseli Kiss Lajos nevét, tehát ez egy kerek évforduló is, valamint szó volt a társaság nevének megváltoztatásáról is, ám a többség szavazatai alapján marad a régi név – mondta Szőke Anna.
Hozzátette, október 25-én megemlékezést tartanak dr. Penavin Olga sírjánál. A néprajz- és nyelvjáráskutató húsz évvel ezelőtt hunyt el. Ezenkívül az aktuális pályázatokról is szó volt. A Kiss Lajos Néprajzi Társaság tervei között szerepel, hogy felújíttatják Leiningen Westerburg Ármin Titelen található sírját és obeliszkjét.
– Ő az aradi vértanú, Leiningen Westerburg Károly fia, aki ármentesítette a Tisza mentét. Neki köszönhetjük, hogy virágzó termőfölddé varázsolta az árterületeket. A titeli temetőben található sír és obeliszk nincs jó állapotban. Úgy gondolom, hogy ezt nem hagyhatjuk, ezért benyújtottunk egy pályázatot a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-nek, és remélem, hogy sikerrel járunk – hangsúlyozta Szőke Anna.
Emellett elmondta, hogy jó lenne, ha lenne egy-két fiatal, aki számot vetne a néprajzi társaság gazdag könyvtári állományáról, és naponta több alkalommal ügyelne a szabadkai irodára. Ezáltal nyitva állna az társaság irodája a látogatók és a kutatók előtt.
Szőke Anna arról is beszámolt, hogy kaptak egy levelet a magyarországi Mórról Kiss Lajos családjával kapcsolatban, amelyet Simek István küldött. Bakonycsernyén egy emlékparkot hoztak létre dr. Hegyi Imre néprajzkutató tiszteletére, aki Kiss Lajos veje volt. Illetve a győri zeneiskola is szeretné felvenni a kapcsolatot Kiss Lajos Néprajzi Társasággal, mivel Hegyi Imre egy ideig az intézmény igazgatója volt.
Továbbá szó volt egy megkezdett néprajzi kutatásról, amelyben a többi között a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar tanárai és hallgatói is részt vesznek. Fehér Viktor, a Kiss Lajos Néprajzi Társaság elnökségi tagja elmondta, hogy a kutatás 2017-ben indult Szőke Anna és a néprajzi társaság kezdeményezéseként. Ekkor a kar hallgatói dr. Raffai Judit és Fehér Viktor néprajzkutatók vezetésével etnográfiai gyűjtőmunkát végeztek Székelykevén. Az Al-Duna Műhely 2018-ban jött létre, és ennek keretében a kutatók és az MTTK hallgatói évente egy-két alkalommal rövidebb terepmunkák során néprajzi, nyelvészeti és művelődéstörténeti kutatásokat végeznek Székelykevén és Sándoregyházán. Ennek során interjúkat készítenek, digitalizálják a családi fényképanyagokat.
– Igyekszünk egy átfogó képet alkotni az elmúlt években bekövetkezett változásokról az említett településeken, és megrajzolni az Al-Duna mentén élő magyar, székely, német, szerb, horvát, bolgár közösségek jelenkori kultúráját. Az elnökségi ülés során erről is beszámoltunk. Az idén két terepmunkát tervezünk. Az egyiket a nyár elején, a másikat a nyár végén, szeptember elején szeretnénk megvalósítani Székelykevén és Sándoregyházán. Ha sikerül, akkor Hertelendyfalvát is bekapcsoljuk a terepmunkába. Identitáskutatásról van szó. Arra helyezzük a hangsúlyt, hogy miként változott a települések nemzeti-etnikai összetétele, hogyan viszonyulnak a lakosok az őket érintő társadalmi-politikai változásokhoz, amelyek az elmúlt években következtek be, illetve hogyan viszonyulnak az egész Vajdaságot és a településüket érintő migrációhoz, vagyis a külföldi munkavállaláshoz. Arra is kíváncsiak vagyunk, hogy miként alakult mindez a járvány idején, amikor a kétlaki életmódot folytató székelykeveiek és sándoregyháziak nem tudtak hazatérni a szülőfalujukba – mondta lapunknak Fehér Viktor.
