Elsősorban a színészek kiváló játékának köszönhetően jutalmazta a közönség ötperces tapssal a Novi Pazar-i Regionális Színház és a Novi Pazar-i Művelődési Központ Ako dugo gledaš u ponor (Ha sokáig nézel a mély szakadékba) c. előadását, amely a Sterija Játékok fesztivál versenyprogramjában szerepelt. A közönség szavazatainak megszámlálása után kiderült, hogy a lehetséges 5-ös osztályzatból 4,57-et kapott ez az interaktív előadás.
Bizonyára sokan hasonlóan vélekednek, mint Uroš Čupić, az Újvidéki Művészeti Akadémia dramaturgia szakos hallgatója, aki szerint kellemetlen ilyen produkció közönségének lenni, mert a közönségnek el kellett viselnie, hogy kiabáljanak rá, trágár szavakkal illessék, ujjal mutogassanak. „Mert eljött annak az ideje, hogy az ember döntsön. Vagy elfordítja a fejét és a bűnösöket pártolja, vagy felemeli a szavát és ellenszegül a bűnténynek, az áldozat pártjára áll. Sajnos az emberek továbbra is hallgatnak, ez a színházi kísérlet pedig arra figyelmeztet bennünket, hogy milyen jövő vár bennünket, ha gyáván viselkedünk.”
A Novi Pazar-i író-költő Enes Halilović azonos című regényének színpadi adaptációja és az előadás rendezése a valjevói Zlatko Paković író, színházi alkotó munkája, a szöveg módosításához azonban a próbafolyamat során az előadás színészgárdájának is alkalma volt hozzájárulni. A Novi Pazar-i bemutató utáni egyik interjúban a rendező kiemelte, hogy igyekezett elkerülni a klasszikus dramatizációt, a regény átmesélését, a mű az előadás ihletéséül szolgált. A könyvek azért vannak, hogy olvassuk őket, nem pedig hogy átmeséljük – fogalmazott Paković.
Az előadás témája időszerű is, kegyetlen is. Egy kiskorú lány történetét kísérjük az elejétől a végéig, aki a megerőszakolás áldozata, és már kezdetektől fogva vesztes. A regény írója a társadalmi rétegződésre fókuszál, és arra emlékeztet bennünket, mennyire nehéz és mennyire igazságtalan az, amikor a társadalom legalján vagyunk. Ha ellenállást tanúsítunk, még rosszabb sorsra jutunk, ha pedig segítséget kérünk, akkor minket nyilvánítanak bűnösnek. A rendező előadása világosan megfogalmazza: Nem csupán az állam a vétkes, hanem bűnösek vagyunk mi is, akik fejet hajtunk a bűntények előtt. A hallgatás gyilkosság.
Az előadás kijózanító színházi tapasztalat volt. A néző kilépve a színházból az utcára, nem maradt közömbös. Szükséges néha a színész közvetlen, szúrós tekintete, amely arra kényszerít, hogy elszégyelljük magunkat. Valójában ily módon érte el kitűzött célját az előadás.
A Sterija Játékokon a kerekasztal-beszélgetésen részt vett az előadás rendezője mellett Anđela Marić, Lemana Binjoš, Rifat Rifatović és Vahid Džanković színművész (nem volt jelen Sandra Miljković). A rendező elmondta, hogy a 2016-ban megjelent regényről még akkor írt kritikát. Négy évre volt szüksége, hogy megszülessen a színpadi változat. A regény alapszituációjáról megtudtuk, nem csupán realisztikus, hanem valójában meg is történt esemény. Ezt az alaphelyzetet próbálták néhány módon rekonstruálni, és ebből vonták le a következtetést, hogy a társadalomban a szegénység átok.
A kerekasztal-beszélgetés előtt Slobodan Savićnak ünnepélyesen átnyújtották a Sterija Játékok legjobb színházi kritikusának járó Miodrag Kujundžić-díját. A kitüntetett ennek kapcsán kiemelte: „A színházi kritika nem öncélú. A színház a kor korrektív (helyrehozó) tudata és lelkiismerete.”
