Ma, hétfőn már Bácsfeketehegyre gördül be a vándorszínészek ekhós szekérbusza: „Érkezik a vándorcirkusz, hoznak elefántot..." és kezdődhet a móka, kacagás! Kavillón, a Tanyaszínház intézményesített központjában szombaton a vírusjárvány ránk kényszerítette kihagyás után újra megtelt a csillagos égbolttal fedett amfiteátrum, amely felett időnként megjelent egy Zeppelin léghajó is.
A bemutató előtt a rendezőt, Lénárd Róbertet kérdeztük, mit is láthat a nagyérdemű.
– A Kazimír és Karolina szerzője, Ödön von Horváth népi komédiának nevezte a Tanyaszínház idei produkciójának választott darabot. Népies játék, a nép körében játszódó szerelmi történet, ami tulajdonképen egy vidámpark. A vidámpark környezetében játszódik a cselekmény, de ezt még egy kicsit kitágítottuk, kibővítettük cirkusszá, átalakítottuk egy nagy szörnyshow-vá. A darab szerzője pontosan beletalál az emberi érzelmekbe és a társadalmi helyzetbe, esetünkben a dráma azt vizsgálja, hogy a társadalmi téziseknek milyen hatása lehet az emberi kapcsolatokra – mondta a rendező.
A darabban mindenféle furcsa szerzet – összenőtt sziámi ikrek, kutyafejű buldogember, hárommellű nő, féregember és hasonló szörnyszülött – riogatja az ámuló közönséget. A legkisebbek szerencsére este 9 után már ágyban vannak. A komikus, vásári komédiát idéző jelenetek laza kikapcsolódást nyújtanak a csillagfényes, tehénbőgéssel fűszerezett falusi környezetben. Nincs is más szándéka a Tanyaszínház társulatának, mint hogy egy kellemes, szórakoztató estével lepjen meg bennünket. Ezt az élményt már nagyon vártuk, hogy feloldódjunk, kikapcsolódjunk a vírusjárvány okozta feszültségből, és erre kitűnő gyógyterápiát kínál a Tanyaszínház.
Gyülekeznek a nézők a Tanyaszínházba (Gergely József felvétele)
A Tanyaszínház új vezetője Gombos Dániel, akitől azt kértük, hogy néhány mondatban foglalja össze a Tanyaszínház küldetését:
– A színház mint a kultúra alappillére, nagyon fontos az emberiség számára, hiszen sok dologra meg tud tanítani. Olyan helyekre juttatjuk el a színházat, ahova a kőszínház alapjáraton nem tud eljutni, így az emberek mégis megkapják azt a kultúrcsomagot, amely év közben egyébként kimarad az életükből.
A Tanyaszínház alapítói közül a bemutatón jelen volt Hernyák György rendező is.
– Több színházat alapítottuk Kovács Frigyessel, a 43 éves Tanyaszínház még megmaradt, és a Kosztolányi is. A színésznövendékeknek valamikor kötelező „tantárgy" volt a Tanyaszínház, ma már nem az, mégis itt vannak. Olyan dolgokat tanulhatnak meg a vándorszínházban, amelyekre az akadémián nincs lehetőség. Igazi találkozás ez a nézővel, aki színházat csak akkor lát, ha megnézi a Tanyaszínház előadását.
Annak idején, négy évtizede, sokfelé még kövesút sem volt, nemhogy színház. Sok helyen nem volt áram sem. Olyan pici helyekre jártunk, ahol alig néhány száz ember élt. Elmentünk például Híressorra, ahol összejött öt asszony meg hat gyerek. Úgy döntöttünk, mégse kalapozzunk ettől az öt asszonytól. Az előadás után odajött hozzánk az egyik asszony, aki ránk pirított, hogy szégyelljük magunkat. Na, de miért? A mi pénzünk már nem is jó, mondta felháborodottan az asszony, aki összeszedte a kalapba szánt pénzt és a kezembe nyomta.
Eseményszámba ment a Tanyaszínház. Olyan szeretet övezte a társulatunkat, hogy szinte veszekedtek, kinél szálljunk meg egy-egy faluban, ki fogja a vacsorát főzni. Felejthetetlen élmény a Tanyaszínházzal együtt járni a tanyavilágot – emlékezett vissza a Tanyaszínház hőskorára Hernyák György.
