A Vajdasági Magyar Tudományos Diákköri Konferencia 2020. évi Kristálygömb Díját Pfeiffer Attila vehette át a történelemtudomány terén elért kiváló eredményeiért és a Vajdasági Magyar Tudományos Diákköri Konferenciákon való kiemelkedő szerepléseiért. A zombori fiatalember a történelemtudomány szerelmese, és nem olyan régen védte meg doktori értekezését, amely a Bács története a késő középkortól az Oszmán Császárság hanyatlásáig címet viselte. Mindemellett tehetséggondozással is foglalkozik.
Fotó: Komáromi Dóra
Nemrég védted meg a doktori disszertációd, miért épp ezzel a témával foglalkoztál?
– A témaválasztás dr. Đura Hardi segítségével történt még 2013-ban, nagyon örültem a témaválasztásnak, hiszen Bács történetével már a gimnáziumban is foglalkoztam, az érettségi dolgozatomat is abból írtam. Lényegében 2013 és 2020 kötött kutattam ezt a témát. Több ország intézményeit kerestem fel emiatt, például a Magyar Országos Levéltárat vagy a bécsi Stadt Archivot. Ez a téma elég komplikált lett a végén. A bizottsági tagok szerint lehetetlen küldetést teljesítettem, mégpedig sikerrel.
Milyen szempontokból közelítetted meg a témát?
– Elsősorban azon intézmények történetét/történelmét vizsgáltam, amelyek a városban jelen voltak, például Bács hosszabb-rövidebb ideig a kalocsai érsekség központja volt, a bácsi káptalan így működött. Vármegyeközpont volt Szent István korától a mohácsi vészig. A török időkben pedig váhieközpont volt a szegedi szandzsák déli részén, és nem utolsósorban fejlett gazdasági és kulturális központ volt. Valahol ez úttörő munka volt. A bácsi káptalan egy olyan egyházi intézmény volt, amelynek a legfontosabb funkciója az oklevélkiadás volt. Hiteleshelyként működött, azt is mondhatnánk, hogy a középkori közjegyzőség központja volt, ahova elég sokan fordultak segítségért. A bácsi káptalan középkori történetét jómagam dolgoztam először fel, ugyanakkor azoknak a kalocsai érsekeknek az életrajzára is próbáltam fókuszálni, akik Bácsban tartózkodtak. A vármegye rendszeri központnak a bácsi mivoltát is igyekeztem kiemelni. A disszertációm bizonyos hányada törökül volt.
Egy hosszabb publikációs listával is rendelkezel. A bölcsész szakmák nagy hányadánál fontos, hogy minél többet publikáljon a kutató. Mekkora igény mutatkozik az ilyen jellegű kutatásokra?
– Nagy jelentőséggel bírnak, hiszen a mi vidékünk történetével kapcsolatban, főleg a középkort illetően, amikor a Magyar Királyság része volt, sok fehér folt van. Éppen ezért is fontos a tanulmányok és monográfiák megjelentetése. Találtam például egy olyan adatot, hogy egy aranyműves céh dolgozott Bácsban, amely a szegediekkel is kapcsolatban voltak, de tartotta a kapcsolatot még brassóiakkal is. Ezek olyan adatok a történelmi források tükrében, amik mindenképpen publikációt érdemelnek.
Jelenleg az Újvidéki Egyetem történelem tanszékén oktatsz. Mekkora kihívásokat állított eléd az idei koronavírusos év?
– Nagy kihívások elé állítja az embert. A frontális tanítás híve vagyok, 6 éve vagyok a tanszéken, gyakorlatokat tartok, élvezem a különböző részeit a szakmámnak, de remélem, hogy nem kell sokáig online módon tanítani.
Ma mindegyik tudományterület valamilyen szinten megsínyli ezt a koronavírusos időszakot. Milyen szinten korlátozták a történelemtudomány kutatási lehetőségeit?
– Erősen korlátozzák a lehetőségeinket, elsősorban a levéltárakban. Rövidebb a nyitvatartási idő, kevesebb látogató lehet egy-egy intézményben, előre be kell jelentkeznünk a komolyabb intézményekbe, akár az országos levéltárba, akár a Stadt Archivba. Szóval eléggé leszűkítették a lehetőségeket. Ösztöndíjak szerencsére vannak.
Az idei Kristálygömb Díjjal neked ítélték oda, a történelemtudományokban elért eredményidért és a Vajdasági Magyar Diákköri Konferencián nyújtott kimagasló tevékenységedért. Öt dolgozatot írtál a VMTDK-ra, mi volt az, ami motivációt adott a kutatáshoz?
– Szeretném kiemelni a témavezetőmet, dr. Györe Zoltán tanár urat, aki végig vezetett ezen az úton. Mindemellett a Vajdasági Magyar Felsőoktatási Kollégium tagja is voltam, és magától értetődő volt, hogy fellépjek a VMTDK-kon. Ez egy belépési kártya volt a tudományos életbe, a történelemtudományokba. Megtanultam konferenciákon fellépni, megismerkedtem a történelemtudomány nagyjaival, kapcsolatokat szereztem. Nagyon sokat köszönhetek a VMTDK-nak. A Kristálygömb Díj egy hatalmas megtiszteltetés, és hálás vagyok Györe Zoltánnak, amiért hitt bennem. Úgy vélem, ez a díj egy kicsit neki is szól, hiszen mellette vagyok tanársegéd a bölcsészkaron. Érdekes egybeesés, hogy a doktori dolgozatom megvédésével azonos évben kaphattam meg ezt az elismerést.
A VMTDK-s dolgozataidban is már érintetted az Oszmán Birodalmat is, de nem csak ezzel a korszakkal foglalkoztál. Ha végignézünk a dolgozataid címein, van egy, ami kiugrik a sorból, ez pedig a Pfeiffer család története. Milyen indíttatás volt e mögött?
– Ha jól emlékszem a 10. VMTDK címe a Fa volt. Ekkor magától értetődő volt, hogy egy családfa-kutatást fogok végezni. Származás révén is érdekes volt, hiszen nagyon sokat foglalkoznak már a Duna menti svábokkal, a vajdasági németség történetével. A kutatás folyamán sikerült visszamennem apai ágon egészen Mária Terézia koráig. Próbáltam a családi történelmet minél inkább rávinni erre a mind populárisabb kutatási területre.
Idén te is benne vagy a történelem szekció zsűrijében. Milyen szerepet töltesz be, vannak-e esetleg diákjaid, akik versenyeznek?
– A Humán 3 szekciónak voltam a koordinátora. Mivel idén Zoomos megoldás volt, ezért voltam a koordinátor abban a szekcióban. Idén is indult diákom a versenyen, az egyik diákom Radakov Alen, aki tavaly szekcióelső volt, valamint közönségdíjat is nyert, és a magyarországi OTDK-ra is javasolták, ő idén Szabadka történetével foglalkozik az 1848/49-es szabadságharc idején.
