A Vajdasági Képzőművészek Egyesületeinek Szövetsége a minap megnyitotta Újvidéken az éves kiállítását, amely annál inkább érdeklődésre tart számot, mert a legutóbbi ilyen jellegű tárlat 2016-ban volt. Ahány alkotót, annyi témát és annyi megközelítést láthatunk a kiállításon, mondta Goran Despotovski, a szövetség elnöke.
– A kiállításnak nagy jelentősége van. A szervezetünk visszatért egy nagyon fontos hagyományhoz, amely az éves kiállítás. 1951-ben alakultunk meg, és ez a 65. évösszegző kiállításunk, ebből következik, hogy voltak olyan évek, amikor valami miatt kimaradt. Annak idején Újvidék eminens galériáiban kapott helyet ez a kiállítás. Jó visszahozni ezt hagyományt, hiszen sok tagunknak nagyon sokat jelent egy-egy ilyen kiállítás, a fiataloknak pedig remek bemutatkozási lehetőség. Minden generáció képviselteti magát, egyfajta folyamat is nyomon követhető ezáltal. Reményeim szerint az elkövetkező években is meg tudjuk szervezni a kiállítást.
Mi jellemző ön szerint a vajdasági festészetre? Vannak-e olyan karakterisztikák, amelyek leginkább az itteni alkotókra jellemzőek?
– Vajdaságban ezt nehéz meghatározni és követni. Ez egyrészről azért is van, mert sajnos kevés kritika jelenik a kiállításokról, nincs megfelelő értékítélet és klasszifikáció, éppen ezek hiánya miatt nehéz lenne a csak erre a térségre jellemző domináns vonulatokat kiemelni. Több nézet is van, hogy hogyan lehetne klasszifikálni az alkotásokat, de jelenleg keveset foglalkozunk vele. Nyilvánvalóan sokan a személyes élményeinkből merítünk, és ezt visszük bele az alkotásokba. Sokkal kevésbé követik az egyes alkotókat a kritikusok. Születnek most is kritikák, de jóval kevesebb, mint annak idején.
Az újvidéki Művészeti Akadémia tanárakét sokat dolgozik fiatal alkotókkal. Mi a véleménye a jelenlegi generációkról, mennyire találják meg a saját hangjukat?
– A fiatalok munkái igazi felüdülést nyújtanak ezen a kiállításon is. Hihetetlenül jó fiatal képzőművészeink vannak. Ezt azért is mondom, mert a Művészeti Akadémia tanáraként nyomon tudom követni a munkásságukat, igazán érdekes alkotásokat mutatnak fel. Az, hogy ezt mi, mint társadalom, értékelni fogjuk-e, vagy hogyan értékeljük, az már más kérdés. Az előző generációknak is megvannak a sajátosságaik, de mindegyik korszakban más technikák, irányzatok és nézetek hatnak az alkotókra. Úgy vélem, érdemes figyelni a fiatalok munkáját, hiszen sokat tanulhatunk tőlük is.
Ezúttal 65 képzőművész állított ki, különböző technikák és témák jelennek meg. Vannak-e esetleg valamilyen vezérfonalak, amelyek több művésznél is megjelennek? Van-e esetleg személyes kedvence?
– Ezúttal csak a képek nagyságát határoztuk meg. A hatvanöt alkotónak akár 65 önálló kiállítása is lehetne. Igazán nagy öröm, hogy vajdaság több településéről, köztük Szabadkáról, Óbecséről, Nagykikindáról és Újvidékről is érkeztek alkotások a székvárosba. Számomra a legizgalmasabbak a fiatalok alkotásai. Az egyesületünknek egyébként 568 tagja van jelenleg, de nem mindenki aktív. Mintegy 20–30 százalékuk vesz részt a csoportos kiállításokon és egyéb programokon, valamit egyéb szerepeket is vállal a szövetségben.
A kiállítások január 22-ig tekinthetők meg két székvárosi helyszínen. Az egyik a szövetség (SULUV) galériája, a másik pedig az Újvidéki Művelődési Központ Kis Képzőművészeti Szalonja.
