– 2020-ban rendkívüli vállalkozásba fogtunk. Párbeszédre hívtunk a nemzetről, a szülőföldről egymástól különbözően gondolkodó, több generációhoz tartozó szerzőket a széppróza, a történelem, a néprajz – kulturális antropológia, az elbeszélő történelem – helytörténet, az építészet területéről. Arra kértük őket, fogalmazzák meg válaszukat a kötet címében feltett, Berzsenyi óta mindig aktuális kérdésre – olvasható az öt kötetet felölelő Mi a magyar most, Vajdaságban? kiadványban Ökrész Rozália, a Magyar Szó igazgatója beköszöntőjében.
Az öt kötetben 111 szerző irodalmi alkotása, esszéje, tanulmánya olvasható összesen 1640 oldalon. A szerzők között van huszonéves, és az élete nyolcadik évtizedében járó is. Gruik Ibolya felelős szerkesztő felkérésének eleget tett számos olyan szerző is, akinek írásaival gyakran találkozik az olvasó, és akad olyan is, aki eddig csak szűk körnek szóló szakmai, tudományos kiadványokban publikált. Ez utóbbi szerzők is azt bizonyították, hogy rendkívül olvasmányosan lehet írni magyarságunk megéléséről, önazonosságról, múltunkról úgy, hogy közben a magas színvonalú szakmai követelményeknek is eleget tesznek. Nem véletlenül említem ezt, hiszen az öt kötet írásainak általános jellemzője az adat- és információgazdagság mellett az olvasmányosság. Semmiképp sem rétegkiadvány, szól mindenkinek, akit érdekel, kik vagyunk, milyenek vagyunk, mi jellemez bennünket.
A szépirodalmi kötet nem akármilyen írói teljesítményeket takar, az alkotások között van elbeszélés, amely főhősének sorsa 1990-ben indul, és az 1999-es bombázásokkal zárul, de naplót, mesét, nagy időtávot felölelő lírai töprengést, tipikusan mai, vajdasági történetet is olvashatunk. A történetekben megjelennek a nagy sorsfordító évek, 1914, 1920, 1944 iszonyata, a szocializmus időszaka, hazug, illúzióba ringató kisebbségpolitikája, az 1990-es évek bezártsága, pénztelensége, az elköltözés, a családi ereklyék elherdálása, a határátlépés viszontagságai, a többnyelvű közegben az anyanyelv torzulása, de ott vannak a kapaszkodók is múltból és jelenből, amelyekbe fogódzhatunk.
A néprajzi – antropológiai kérdéseket taglaló kötetben tanulmányok egész sora foglalkozik a kisebbségi lét összefüggéseinek szövevényével. Az, hogy a megközelítés egyedi, az identitás kérdését minden szerző más szemszögből közelíti meg, a konklúziók is gyakran eltérőek, és ezáltal ezek a szövegek párhuzamban állnak egymással, ez természetes, és így képeznek egységes egészet. A teljesség igénye nélkül néhány cím a kötetből: Ellenszélben, Ellentmondások és visszahúzó hatások a magyar közösségi tudatban, Délibábos és józan kapaszkodók, Az otthonosság érzete és az identitás. Szerepel a kötetben az egyházak nemzetépítő szerepe, a helyi identitás, vajdaságiság fogalmának körbejárása, a trianoni döntés nyomán felszámolt magyar középiskolák, az önbecsülés soha nem egyszerű kérdésköre – e röpke felsorolásból is jól érzékelhető, a szerzők milyen sokféle nézőpontból közelítik meg a mi a magyar? kérdést. Rengeteg hasznos információt rejt a Vajdasági Magyar Digitális Adattár, valamint a települések értéktárainak bemutatása, de említhetnénk a népzenei örökségünk megőrzését, a tárgyalkotó népművészet értékeit, műkedvelő hagyományaink gazdagságát taglaló írásokat, vagy azt, hogy milyen út vezet a néphittől az identitástudatig.
A harmadik, Történelem alcímű kötetben is olyan tanulmányokat, esszéket olvashatunk, amelyek méltán tarthatnak számot a közfigyelemre: betekintést nyerhetünk, mit rejt a kisebbségi lélek fogalma, a jeles szakembereknek köszönhetően nemcsak az elmúlt száz évről gazdagíthatjuk vagy pótolhatjuk tudásunkat, hanem arról is képet kapunk, milyen politikai, gazdasági viszonyok között éltek korábbi korok emberei e vidéken, és fontos fejezetei e kötetnek az 1944/45-ös délvidéki Golgotáról, a titóizmus korszakáról szóló írások. A személyes történet itt is megjelenik, mégpedig olyan formában is, hogy több generáción át nyomon követhetjük egy család tagjai sorsának alakulását. Izgalmas végigkísérni, hogyan alakul az egyén, a család sorsa, párhuzamba állítva a politikai történésekkel, azzal, hogy épp hogyan forog a történelem kereke.
A helytörténeti kötet írásaiban is egy település, család történetének, egy nagy egyéniség sorsának alakulása rámutat arra, hogyan hat a nagypolitika alakulása egy város, falu, az egyén életére, és elgondolkodhatunk a félig telt, félig üres pohár példázaton, illetve azon, hogy vajon nélkülözhetők-e az évszázados tapasztalatok, a hagyományok, az a bizonyos örökölt tudás.
Az építészet kötet írásai is finoman árnyalják, mennyire sokszínű és sokrétű az, amit ma magyarnak tekinthetünk az építészetben és a városépítésben. A XIX. századnak és a XX. század elejének épített öröksége, a szocialista modernizmus, és az elmúlt évtizedekben megjelenő, az alföldi tájhoz, mint ihletadóhoz való visszatérés egyaránt jelen van ma településeinken. Az írásokból kiderül az is, a vajdasági magyar építészek a tervezés során gyakran szembesülnek az identitás megjelenítésének kérdésével. Az olvasó átfogó tanulmányt olvashat az aracsi pusztatemplomról, a középkori településeinkről, a vízszabályozó rendszerekről, a szabadkai zsinagóga magyar szecessziós formavilágáról, de a napsugaras oromzatok is megjelennek a rendkívül gazdag, színes fotóanyaggal illusztrált kötetben. A többi kötetet kiváló vajdasági képzőművészek – Janovics Erika, Kanyó Ervin, Péter László és Újházi Adrienn – alkotásai illusztrálják.
Említsük meg, a teljesség igénye nélkül, hogy a szerzők között van író, társadalomkutató, kulturális antropológus, művészettörténész, újságíró, szociológus, teológus, történész, lelkész, pszichológus, népzenész, néprajzkutató, valláskutató, biológus, földrajztudós, művelődésszervező, építő- és építészmérnök, vízépítő mérnök, régész és a jogásztársadalom is képviselteti magát.
Az öt kötet az egész közösségünkről szól, hiszen az olvasó maga is meggyőződhet majd róla, hogy szinte nincs olyan vajdasági magyarlakta település, amely nem kerül legalább megemlítésre e kiadványban. A hangsúly persze nem ezen van, hiszen a szerzők saját meggyőződésük, tapasztalataik, tudásuk alapján azt fogalmazzák meg, ami mindannyiunkat foglalkoztat: önnön magyarságunk, önazonosságunk ma. A jelenről, a jelenünkről szól ez a könyv, hiszen ez az a pont, amelyben a múlt és a jövő összetalálkozik, egyfajta határállomás az időben.
