A közösségi oldalak már évek óta a mindennapjaink részeivé váltak. Az évek során több platformot is kipróbálhattunk, ám a mai fiatalok az Instagramot és az egyre népszerűbb TikTokot részesítik előnyben. Ebben leginkább az motiválja őket, hogy a szüleik és az idősebbek leginkább a Facebookot használják, és közülük nem mindannyian ismerik az előbb említett alkalmazásokat. Az elmúlt hetekben egyre több aggasztó hírt hallhattunk a TikTokkal kapcsolatban. A platformon futó veszélyes kihívásoknak már halálos áldozatai is vannak. Januárban egy TikTok-kihívás miatt fojtotta meg magát egy tízéves lány a szicíliai Palermóban, aki az egyik kihívás miatt övet tett a nyakába és visszatartotta a lélegzetét, miközben felvette magát a telefonjával. Ugyanígy veszélyt jelent a fiatalok számára az a kihívás is, amelyben arra biztatják a felhasználókat, hogy a megengedettnél nagyobb adagot vegyenek be a Bendaryl nevű allergiagyógyszerből. Nemrég az Interpol arról tájékoztatta a szerb belügyminisztériumot, hogy a fiatalok tömeges öngyilkosságra készülnek a TikTokon. A közösségi oldalak használatáról és veszélyeiről Pap Ágota szabadkai pszichológussal beszélgettünk.
Azt tapasztalhatjuk, hogy a közösségi oldalakat olyan gyerekek is használják, akik az életkoruk miatt még nem regisztrálhatnak fel ezekre a platformokra. Mit tehet a szülő olyan esetben, ha a például tízéves gyermeke egy ilyen oldalt használ?
– Nem véletlen, hogy meghatározták azt, hogy a közösségi oldalak mely életkortól használhatóak. Tizenkét év alatt egyik sem elérhető. Ez egyfajta erkölcsi éréshez kötődő évszám, hiszen ilyenkor a gyerek már talán meg tudja ítélni, hogy mi az, ami helytelen, szégyenteljes, agresszivitást keltő, vagy mi az, ami számára kellemetlen. Nem biztos, hogy az empatikus érzés is megjelenik minden gyermeknél, hiszen ez személyiségfüggő. Ebben az életkorban egy bizonyos erkölcsi érettség is elvárható. Egyes szülők elkövetik azt a hibát, hogy megengedik a gyermekeiknek, hogy hamis életkorral regisztráljanak a közösségi oldalakra. Sokszor a gyerek a szülő megkérdezése nélkül is megteszi ezt. Erre akkor van nagyobb esély, ha a gyermek nincs akkora kontroll alatt. Úgy gondolom, hogy miután megvan az engedély a közösségi oldal vagy a szülő részéről, akkor is érdemes kontroll alatt tartani.
Mit tehet a szülő, ha a gyermeke nem megfelelő tartalmakat oszt meg, vagy túl sok információt tesz közzé a magánéletéről?
– Követni kell, hogy mit posztol, mit like-ol a gyermek, illetve milyen reakciókat ad, milyen kommenteket ír egy-egy bejegyzésre. Erről beszélni kell. Valószínűleg egy-egy gyerek elkövetheti azt a hibát, hogy nem megfelelő kommentet ír, vagy olyan képet tölt fel, amely másnak kellemetlen lehet. Lehet, hogy azt gondolja, hogy ez egy jó vicc, de nincs tisztában vele, hogy a képen szereplőknek kellemetlen lehet. Egy szülőnek fel kell hívni a figyelmet ezekre. Nem szabad elfelejteni, hogy a fiatalok leleményesek, hiszen álnéven vagy több profillal is tudnak regisztrálni egy-egy közösségi oldalra. Az is veszélyes, hogy a gyerekek több olyan dolgot is megoszthatnak, amelyek a magánszférába tartoznak, például a család, az ismerősök és a rokonok életéből, mindennapjaiból. Ez akkor is gondot jelenthet, ha egy-egy személy tudta nélkül történik meg a bejegyzés közzététele. Nem véletlen, hogy az iskolákban nem engedélyezik a telefon használatát. A diákok akkor vehetik elő az okostelefonjukat, ha szükség van rá a tanórán folyó munka során. A diákok olyan dolgokat is megoszthatnak, amelyekkel mások visszaélhetnek. Történtek olyan esetek, amikor visszaéltek más fotóival, retusálták őket vagy a fényképszerkesztő programokban átalakították azokat. Például kicserélték a képen szereplő személyek testét vagy más fejet tettek az eredeti helyére. Kialakult egy olyan irányzat, amely arra hívja fel a szülők figyelmét, hogy ne osszanak meg olyan képeket a kisgyermekeikről, amely később, felnőtt korukban kellemetlen lehet számukra. Az, hogy ki mit tart kellemetlennek, az egyéni. Azt szoktam mondani, hogy a közösségi oldalaknak van jó oldaluk is. Az ezekre való csatlakozás nem feltétlenül kell, hogy negatív kimenetelű legyen. Ezeken a platformokon arra is lehetőségünk van, hogy olyanokkal is tudjuk tartani kapcsolatot, akikkel a távolság vagy a járványhelyzet miatt nem tudnánk személyesen találkozni. Nekünk, felnőtteknek azért is jó, mert akár egy osztálytalálkozót, vagy egy régi baráti társaságot is össze tudunk hozni a közösségi oldalak segítségével.
Mi lehet annak az oka, hogy jelenleg a TikTok a legnépszerűbb alkalmazás a fiatalok körében?
– A fiatalok körében már nem olyan népszerű a Facebook, hiszen az Instagramnak és a TikToknak nagyobb hatása van. Az Instagramon képeket, rövidebb videóbejegyzéseket, történeteket osztanak meg. Ezt vitte tovább a TikTok a videók szintjére. Nem véletlen, hogy ilyen rövidek az itt megosztott videók, hiszen az ilyen hosszúságú felvételek felkeltik a fiatalok figyelmét, nem unják meg őket. A TikTok regisztráció nélkül is követhető. Ebben az esetben meg tudjuk tekinteni a videókat, viszont nem tudunk tartalmakat feltölteni vagy like-olni egy-egy bejegyzést.
Mi a helyzet a TikTokon futó kihívásokkal? Miért éreznek késztetést arra a fiatalok, hogy egyre merészebb és veszélyesebb kihívásokat teljesítsenek?
– Régebben, a virtuális világ előtt is voltak kihívások. Gyerekkorunkban ezeket az utcán vagy az iskolában csináltuk. Ezek nagyon egyszerűek voltak, például ki meri ledobni ezt vagy azt, ki meri megnézni a naplót... Ezeket akkoriban gyermekcsínyeknek láttuk. Megnyugtató, hogy mire ezek a kihívások elterjedtek, addigra már ki is mentek a divatból. A közösségi oldalaknak köszönhetően ma egy nap alatt el tud terjedni a világban valami. Nagyon felgyorsult ez a folyamat. Azoknak, akik kitalálják ezeket, egyre erősebb ingereket kell kiütniük. Olyasmit akarnak kitalálni, ami érdekes lehet, és még senkinek sem jutott eszébe. Egy kicsit olyan ez, mint az amerikai álom, vagyis valaki az itt megosztott videóval három percig a világ közepe lehet. Egy bizonyos korban a fiatalok nem értik meg, hogy az ilyen jellegű népszerűség nem tarthat sokáig. Megvan bennük a csodavárás, mert reménykednek benne, hogy felfigyelnek rájuk, és ezáltal kitűnhetnek a többiek közül. A fiatalok már nemcsak egy osztályközösséghez vagy az iskolájuk többi tanulójához mérhetik magukat, hanem az egész világgal versenyeznek (vagyis azokkal, akik videókat osztanak meg a TikTokon). Ebben az a veszélyes, hogy egyre hajmeresztőbb dolgokat kell teljesíteni a kihívások során. Ilyenkor van egy mindenhatóságérzés a fiatalokban, mert azt hiszik, hogy semmi rossz nem történhet velük a kihívás teljesítése közben. Történhetnek szörnyű dolgok és sajnos történnek is. Ha minimalizálják a veszély lehetőségét, és teljesítik a kihívást, akkor sikerélményük lesz, amelyet meg tudnak osztani másokkal is, és ezután jöhet a következő kihívás. A kihívások fontosak lehetnek, de nem azok, amelyekkel a TikTokon találkozhatunk. Lehetnek szakmai, ügyességi kihívások, és a sport területén is jelen vannak. Azt kellene tudatosítani, hogy nem arról van szó, hogy nem mehetünk bele egy versenyhelyzetbe. A versenyhelyzetekre mindenkinek szüksége van, hogy összemérje magát a többiekkel, de nem mindenki akarja ezt. Ha valaki nem szeretne versenyezni, akkor ne kényszerítsük rá. Vannak olyanok, akik versenyhelyzetben szoronganak, visszahúzódnak, és a kudarctól való félelmük miatt akár depresszióba is eshetnek. Amikor megkérdezzük a gyerekünket, hogy hallottak-e ezekről a kihívásokról, akkor valószínűleg azt fogják válaszolni, hogy igen. Ezekkel kapcsolatban a fiatalok nagyon informáltak, követik a trendeket, és éreztetik velünk, felnőttekkel, hogy mi nem vagyunk eléggé tájékozottak ezekben a kérdésekben, és úgysem értünk ezekhez az eszközökhöz. Éppen ezért frissítenünk kell az IT-tudásunkat, követnünk kell az újdonságokat. Ha nincs megfelelő tudásunk, időnk vagy lehetőségünk erre, akkor meg kell kérnünk a gyerekünket, hogy mesélje el, hogy milyen kihívások vannak a TikTokon. Ugyanezt kell tennünk a videójátékok esetében is. A gyermekeknek elfogadást, nyitottságot, érdeklődést kell kapniuk. Sokszor azért kerül sor a TikTok-kihívások teljesítésére, mert a gyerek nincs elfogadva ott, ahol arra szüksége van, ezért máshol keresi az elfogadást, pontosan ott, ahol nincs szüksége rá – a virtuális térben. Ha tudomásunkra jut, hogy ilyesmi történt, akkor el kell beszélgetnünk a gyerekkel arról, hogy miért tett ilyet, és jó lenne, ha többé nem ismételné meg. Meg kell előznünk, hogy ne kerüljön még egyszer ilyen helyzetbe.
