Idén a nyuszi egy új lemezt hoz, a Juhász zenekar ugyanis a napokban jelenteti meg a Tudom én már… című egészen friss albumot, amellyel elsősorban a gyerekeket célozza meg. Az új albumról, a közelgő koncertszezonról és az elmúlt időszak megpróbáltatásairól Juhász Gáborral beszélgettünk.
Miről szól a lemez?
– Egy érdekes történetet mesél el. Arról szól, hogy egy fiatal juhászlegény keresi a neki megfelelő szakmát és közben számos kalandba keveredik: szabólegényként eljut Kecskemétre, katonaként Budapestre, cipészként Pozsonyba, boltosként Debrecenbe, halászként Szegedre, végül pedig belátja, hogy a legjobb a vajdasági zenészélet és visszatér a horgosi csárdába muzsikálni. Ez a harmadik gyermeklemezünk, összesen pedig a nyolcadik Juhász zenekar-album. Nem csak zene, hanem mesélés is hallható rajta, a narrátorunk Virág György, a Zentai Magyar Kamaraszínház színésze. Emellett a zenekarunkhoz Czutor Róbert cimbalmos is csatlakozott, valamint Bakos Árpád, aki furulyázik. Nagyon jó album állt össze. A borító grafikai kivitelezője Lackó Lénárd, a rajzok pedig Szalai Attilát dicsérik. Ezzel az albummal ugyan a gyerekeket céloztuk meg, de valójában az egész családnak ajánljuk. Támogatók a Nemzeti Kulturális Alap Halmos Béla Programja, valamint a Csoóri Sándor Alap. Ez a tavalyi évre vonatkozott, idén viszont koncerteznénk. Ha nem sikerül, akkor legalább színházi előadásszerű videót készítenénk, akár táncosok és színészek bevonásával, mert ez egy jó kis dramatizálható történet. Erről is vannak már ötleteink, de elsősorban az élő koncertekre fókuszálnánk.
A lemez létrejöttét befolyásolták-e az intézkedések?
– Amellett, hogy többet lehettünk a családdal, az elmúlt időszak legalább arra jó volt, hogy ezt a lemezt elkészíthettük. Már egy ideje terveztünk megjelentetni egy újabb gyermekalbumot. Tavaly év végére teljesen megvoltunk vele, de akkor megint jöttek a szigorítások és eldöntöttük, hogy még pihentetjük, mert szerintem akkor van értelme kiadni egy lemezt, ha azt be is mutathatjuk.
Egyáltalán benneteket, mint gyakran koncertező zenekart, hogyan érintett a járványügyi helyzet?
– Amikor tavaly meghirdették a rendkívüli állapotot, már tele volt a koncertnaptárunk. Elsőként a március 15-i ünnepségek lettek lemondva, majd pedig a csaknem húsz állomásos jubileumi Kárpát-medencei turnénk. Tavaly volt húszéves a zenekarunk, és nagyon rosszul esett, hogy ezt nem tudtuk méltón megünnepelni. Enyhített viszont a bánatunkon az, hogy a nyár folyamán muzsikálhattunk Magyarországon és nálunk is, némi késéssel pedig októberben megtarthattuk a Folk Music Festet, ahol bemutathattuk az ünnepi koncertünket is. A táborunk sem maradt ki, amit fontosnak tartunk az oktatási tevékenységünk kapcsán. Örülünk, hogy legalább valami összejött, még ha nem is egészen úgy, ahogyan szerettük volna.
Egyelőre idén sem túl jó a helyzet...
– Idén le kellett mondani a farsangi koncertjeinket, amelyekkel már tíz éve járjuk Vajdaságot. Jelenleg főleg azt reméljük, hogy mielőbb élőben is bemutathatjuk az új lemezünket. Ennek kapcsán tervezünk egy nagy vajdasági és magyarországi turnét is, sőt már Romániába is kaptunk meghívást. Most úgy állunk, hogy megint tele van a koncertnaptárunk. Tervbe lett véve egy megközelítőleg egyhónapos turné az Aradi Kamaraszínházzal, A Zördög című előadás kapcsán, amelynek közreműködői vagyunk. Ez a terv már tavaly is megvolt, de most nagyon úgy fest, hogy össze lesz sűrítve és húsz előadást játsszunk majd egymás után valamikor a nyár folyamán, valószínűleg júliusban. Nagyon reméljük, hogy a pandémia nem borítja fel a tavaszi-nyári terveinket, nem megy rá az egész év a koronára, mert sok mindent szeretnénk megvalósítani, az új lemezünk turnéja mellett a táborunkat is megtartanánk, és más táborokban is megfordulnánk. Számítanak ránk a Talentum táborban, valamint a Baján a Duna Népművészeti Táborban is. Május utolsó hétvégéjén szeretnénk megtartani a Folk Music Festet is, eddig is akkor tartottuk, csak tavaly nem lehetett, ezért lett belőle október. Készítettünk már online produkciókat is, a bajai partnereinkkel a Duna Népzene-Néptánc Tanodával is csináltunk videókat. Nemrég Békéscsabán a Jókai Színházban egy néptáncos produkciót állítottunk össze a Tabán Táncegyüttessel és az Aradi Kamaraszínházzal. Tesszük a dolgukat, csak hiányzik a találkozás a közönséggel. Ezt szeretnénk orvosolni a gyermeklemezünk bemutatójával. Reméljük, hogy semmi sem szól közbe.
A húszéves fennállásotokra tavaly egy kombival, kisbusszal bővültetek. Gondolom, nem sikerült túl sok kilométert lehajtani vele...
– Szinte hihetetlen, de csupán az ötezer kilométernél tartunk. Más esetben ezt egy nagyobb turnéidőszakban akár két hónap alatt teljesítjük. Sajnos nem így alakult, de ha majd például az Aradi Kamaraszínházzal összejön a turné, akkor keresztül-kasul bejárjuk Magyarországot és összegyűlnek a kilométerek. Reméljük, hogy a gyerekkoncertjeink kapcsán is sokat utazhatunk, hiszen szeretnénk minél több helyre, minél szélesebb körbe eljuttatni.
A továbbiakban még mire fektetnétek a hangsúlyt?
– Továbbra is szeretnénk koncertezni, tánccsoportokat kísérni, táncházakat és gyerekműsorokat tartani. Úgy gondolom, hogy erre nagy a kereslet, úgy itt Vajdaságban, mint Magyarországon is. Több tanítványunk van – hegedűsök, brácsások, nagybőgősök – határon innen és túl, akiket személyesen vagy online tanítunk. Ez utóbbi ugyan körülményesebb, de feltaláljuk magunkat. Ők is nagyon fontosak a számunkra. Előfordul az is, hogy együtt zenélünk, például én most a Duhaj zenekarral készülök koncertezni, a tervek szerint a nyár elején. Ők szabadkaiak, így velük bírunk próbálni, azokkal a tanítványokkal pedig, akik távolabb élnek, online tartjuk a kapcsolatot. A tábor az egy jó találkozópont lehet, ahol együtt muzsikálhatunk és közös programokat hozhatunk létre. Nagyon remélem, hogy idén is június végén megtarthatjuk a tábort.
Hogyan sikerül összetartani a zenekart?
– A zenekarunkat húsz éve Juhász Gyula brácsás, Vas Endre hegedűs, Ölveczky Tamás klarinétos, tárogatós, harmonikás, Dvorácskó Szebasztián nagybőgős és jómagam, mint prímás alkotja. Az együttesből néhányan Magyarországon élnek, ráadásul gyarapodtak is a családok, így amikor majd újra beindul a zenészélet, egyeztetni kell a munkahelyen és a családdal is. Ez eddig szépen ment, úgyhogy azt gondolom, még legalább húsz évig együtt leszünk.
