– E képek a 15–18 éves korom nyarainak emlékeit ábrázolják, amikor nagyon gyakran voltam szerelmes. Sajnos egyik sem teljesedett be – részletezte Herman László saját, Hosszú, forró nyár Lakosban című kiállításának bemutatását Belgrádban, a Collegium Hungaricumban. Megosztotta a közönségével, hogy minden képnek megvan ugyan a története, mindegyik képnek van neve, ám az egyik lánnyal való találkozás, aki valójában inspirálta az egész sorozatot, négy évvel ezelőtt megerősítette benne: jobb is, hogy nem voltak azok beteljesült szerelmek.
Az alkotó Lakosban, a magyar–szlovén határon található kis faluban töltött fiatalságát eleveníti meg üvegre festett képekben. Mint megtudtuk, a kiállított alkotások egy 80-90 képből álló sorozat képei, amelyeken elsősorban a zöld szín dominál, az akkori fiatalságának méregkeverőinek, szerelmi gyötrődésének színe. Mégis szívesen emlékszik vissza azokra a nyári napokra, amikor falusi idillben figyelték a barátaival a helyi patakban fürdőző lányokat.
A zöld nő, akit az alkotó szerint jobb is, hogy nem vett feleségül (Miklós Hajnalka felvétele)
– Én egyébként templomokba készítek vitrázsokat. Az alkalmazott technika valójában az elrontott, nem sikerült vitrázsból született. Nem alkalmazza sok alkotó ezt a technikát, ugyanis a kivitelezés nehézkes és nagyon kevés alkalommal sikerül. A kályha hőmérésékletét ugyanis nehéz kontrollálni, és megtörténhet, hogy az alkotásból csak por marad – hallottuk Herman Lászlótól.
Szentgyörgyi Klára, a Collegium Hungaricum igazgatónője a kiállítás megnyitója alkalmából rámutatott, Herman László kiállítása Ljubljanából indult, a helyi magyar külképviselet kulturális központja indította azt útjára, és regionális útja során járt már Zágrábban is, ezúttal pedig Belgrádban tekintheti meg a közönség.
A kiállítást Ksenija Djačenko zongoraművész Claude Debussy zenei műveivel tette teljessé.
Nyitókép: Miklós Hajnalka felvétele
