A 23 éves szabadkai Kucsera Noémi fiatal gitárművész neve most már nemcsak Vajdaságban és Magyarországon ismert, hanem New Yorkban is, hiszen nemrégiben a Carnegie Hallban, a világ egyik legrangosabb koncerthelyszínén is megmutatta hatalmas tehetségét. A művész imád színpadra lépni és lenyűgözni a közönségét. A zene iránti szeretete határtalan. Mindemellett szereti a festményeket, kiállításokra járni, imádja a könyveket, és odavan az antik bútorokért is. Szárnyait már gyermekkora óta bontogatja. A gitár az élete: a múltja, a jelene és a jövője. Jelenleg a Szegedi Tudományegyetem Bartók Béla Művészeti Karának mesterszakos hallgatója, emellett a Szabadkai Zeneiskola gitártanára is. Számos versenyen és fellépésen vett már részt, a közelmúltban pedig megjelent első albuma is.
Honnan ered a zene iránti szereteted? Hogyan tudod összeegyeztetni az egyetemi tanulmányokat a tanítással és a fellépésekkel?
– Természetesen nem túl egyszerű összehozni, de úgy mondják, hogy ha az ember nagyon szeret valamit, meg tudja oldani az ezzel járó kihívásokat. Sok szervezést igényel, de szerencsére mindig kivitelezhető. A zene kiskorom óta jelen volt az életemben. Már akkor nagyon érdekeltek a hangszerek. Emlékszem, minden január elsején délelőtt alig vártam, hogy meghallgathassam a bécsi újévi koncertet. Ez a világ olyan nagy örömmel töltött el, és annyira magával ragadott, hogy tudtam, a zene a mindennapjaim részét fogja képezni. Amikor pedig beiratkoztam a zeneiskolába, a zene iránti szeretetem és rajongásom még inkább nőtt.
Mit jelent számodra a gitár?
– Mindent. Az ember akármilyen hangulatban is van, legyen boldog, vagy szomorú, csodálatos érzés, hogy a hangszer mindig ott van velem, illetve rendelkezésre áll egy-egy olyan zenemű, ami az adott hangulathoz illik.
Milyen a kötődésed Szabadkához?
– Nagyon különös kötődésem van a városhoz. Szeretem minden egyes utcáját és a csodálatos épületeit. Ebből adódóan szerettem volna megmutatni az én művészetemet is ezeknél az épületeknél vagy ezekben az épületekben, és nagyon boldog voltam, amikor elkészültek a videóim – amelyek megtekinthetők YouTube-on –, ugyanis így sikerült legalább egy kicsit megmutatnom a világnak a város szépségeit és a gyönyörű művészi értékeit.
Kucsera Noémi a New York-i magyar főkonzulátuson is fellépett (Fotó: Bartók Béla Művészeti Kar, Szeged)
Hány éves korodtól indult be a karriered?
– A középiskola befejezése után a zeneiskola adott egy csodálatos lehetőséget arra, hogy a diplomamunkám részeként a szabadkai filharmóniával felléphettem a Városházán. Talán ettől a pillanattól indult meg a karrierem. Erről a fellépésről egyébként készült egy felvétel is, mely által megismerkedtem annak készítőjével, akivel a mai napig együtt dolgozunk és nagyon jó barátságot ápolunk. Az egyetem elkezdésekor pedig úgy éreztem, hogy kellő mértékű tudásom van már ahhoz, hogy elkezdhessek egy kicsit komolyabban foglalkozni a karrieremmel.
Elmesélnél nekünk néhány kiemelkedő és számodra kedves élményt egy-egy fellépésedről?
– Rengeteg szép koncertélményem volt. Amit kiemelnék, az a 2021-es újévi gálakoncert, amikor mint szólista léphettem színpadra. Fantasztikus élmény volt, hogy hazai közönség előtt szerepelhettem. Természetesen Magyarországon is számos helyen kaptam már lehetőséget fellépésre, például a diplomakoncertem előtt az egyetemen egy önálló estet tarthattam, illetve maga a diplomázásom is egy vizsga és hangverseny volt egyben. Persze nem mehetünk el szó nélkül az amerikai koncertem mellett sem – a Carnegie Hall színpadán –, ami szintén csodálatos emóciókkal töltött el. Amerikában Magyarország New York-i Főkonzulátusának Bartók Termében is felléptem az 1848/49-es forradalom és szabadságharc évfordulóján tartott megemlékezésen, nagy számú közönség előtt. A koncert után egy nagyon érdekes élményben volt részem. Egy magyar ajkú asszony, aki már 20–30 éve kint él New Yorkban, és azóta nem is utazott haza, a könnyeivel küszködve köszönte meg az előadásom. Kiemelte, hogy valami megmagyarázhatatlan érzelmek törtek ki belőle egy darab hallatán, mely valójában a visszaemlékezésről szólt. Ez számomra is egy fantasztikus visszajelzés volt, hiszen elő tudtam idézni valakiből egy ilyen pozitív és jó érzést a zeném és a művészetem által. Akkor éreztem, hogy megérte ez a rengeteg munka, ez a hosszú út, hogy az ember ilyen messzire elutazik és egy ilyen kellemes visszajelzést kap. Ez valóban nagyon felemelő.
Kik inspirálnak téged?
– A híres gitárművészek mindig is inspiráltak. Nagy példaképem gyermekkorom óta Ana Vidović. Ő volt az első női gitáros, aki a nevesebb zenészek közé tartozott, és mindig is nagyon inspirált. Ott van még David Russell, aki 2019-ben Budapesten is fellépett, nagyon híres, és hihetetlenül jól muzsikál. John Williamset is megemlíteném, aki szintén egy neves és közismert, Grammy-díjas gitárművész.
Mennyit szoktál gyakorolni?
– Változó, hogy mennyit gyakorlok, általában napi két-három órát, de ha versenyre készülök, akkor megesik, hogy napi hat-hét órát is a kezemben van a hangszer. Az a szerencsém, hogy nekem a gitár és a zene nemcsak a szakmám, hanem a hobbim is, így egyáltalán nem esik nehezemre.
Milyen érzésekkel tölt el, amikor színpadra lépsz? Milyen a fellépéseid atmoszférája?
– Különböző daraboknak különböző üzenete van. Egy sajátos képet és világot szeretnék közvetíteni a zenélésem által. A videóimban is ezt kedvelem a legjobban, amelyekben egy képi világot is hozzá tudok csatolni a zenéhez, és betekintést tudok adni a közönségnek az elképzeléseimről, az érzéseimről.
Hogyan sikerült eljutnod New Yorkba, a Carnegie Hall színpadára?
– Nyáron beneveztem egy online versenyre, ahova a világ minden tájáról jelentkeznek zenészek. Augusztusban érkezett a hír, hogy kiválasztottak, hogy abszolút első lettem, és lehetőséget kaptam, hogy a Carnegie Hall színpadán, a gálakoncerten fellépjek. Ezzel valójában egy gyerekkori álmom vált valóra. Meg mi, zenészek ezt a helyet a zene templomaként is emlegetjük. Ezen a színpadon már rengeteg híres művész koncertezett. Amikor beléptem, telt házas közönség fogadott, mondhatom, hogy még a levegő is más volt. Fantasztikus és leírhatatlan volt az az érzés, amíg a színpadon zenélhettem. Csodálatos volt az akusztika és a koncertterem is. Hét napig voltam New Yorkban, és nagyon élveztem a kirándulást. Elmentünk múzeumba, hangszerkiállításra és városnézésre is.
Mi a helyzet a versenyekkel?
– Másodikos középiskolás voltam, amikor az első versenyemen részt vettem Újvidéken, ahol harmadik helyezést értem el. Nagyon megtetszett ez a világ, a versengés. A középiskolás éveim alatt a szerbiai országos versenyen, a topolyai nemzetközi versenyen is megmérettettem magam, kiemelkedő helyezéssel. A mesterszak elvégzése után már alig várom, hogy újból versenyezhessek.
Beszélgessünk egy kicsit a lemezedről.
– A lemezem március 20-án jelent meg hivatalosan a legnagyobb zenemegosztó felületeken. Már régóta egy nagy álmom és projektem volt, mivel szerettem volna különleges zenékből álló összefoglalót létrehozni, főleg azokból, amik hozzám nagyon közel állnak. Az évek folyamán sikerült egy jó kis válogatást összegyűjteni. Hallhatók itt egyebek mellett tüzes flamenco és szenvedélyes tangó dallamok, illetve gyönyörű szerenádzenék is helyet kaptak az albumomon. Természetesen tervben van a jövőben egy második CD-t is kiadni. Imádom a spanyol-, tangó-, és a dél-amerikai zenét, de a klasszikus korszakból felölelő műveket is nagyon kedvelem. Az albumom megtalálható a Spotify-on, illetve különböző közösségi média felületeken is.
Klasszikus zenéhez nem igen szokták a gitárt párosítani. Neked mégis sikerül csodálatos műveket létrehozni. Hogyan?
– Igen. Ez sokakat meglep, de valóban tényleg minden kivitelezhető gitáron. Sokan úgy is mondják, hogy egy kis zenekar van a gitárban, mivel minden hangszer szólama megtalálható rajta. Emellett tudunk ügyeskedni is nagyon sokszor, hogy valamelyik zongoradarabot átírjuk gitárra. Érdemes ilyennel is foglalkozni, hiszen új vizekre viszi az embert.
Milyen célok lebegnek előtted?
– A távolabbi céljaim és álmaim közé tartozik, hogy utazhassak és a világ minél több színpadán megmutathassam magam.
