Írásra fogékony vajdasági magyar fiataloknak tartottak kreatív írás és műfordítás foglalkozásokat az év folyamán a Híd Kör Egyesület tagjai. A foglalkozások ezúttal négy településen folytak: Szabadkán, Újvidéken, Kishegyesen és Zentán.
A szabadkai kreatív írásműhely az egyik legaktívabb, már több éve működik, de a járványügyi szabályozások miatt idén kevesebb foglalkozás volt. Bíró Tímea költő a szabadkai Próbaterhelés műhelyvezetője elmondta, hogy annak idején segítséget kért a toborzásnál Greguss Lillától, hiszen ő is tagja annak a generációnak, amellyel most ő együtt dolgozik. Tímea szerint ez a generáció is nagyon keresi azt az önkifejezési formát, amivel kifejezhetik a gondolataikat és az érzéseiket és erre az írást használnák. Fontos ezért, hogy olyan témákkal foglalkozzanak, amelyek iránt érdeklődést mutatnak a műhely résztvevői. Véleménye szerint az olvasás elengedhetetlen az íráshoz, és a legtöbb esetben az önkifejezési formára való törekvés dominánsabb a fiataloknál, mint a szorgalom, de úgy véli, hogy ebben az életszakaszban ez még normális. Nagyon pozitív dologként értékelte, hogy a kortárs vajdasági irodalom iránt nagy érdeklődést tanúsítanak a fiatalok. Mivel a szabadkai műhely már évek óta működik, az első alkalmak még egy kicsit tanár-diák kapcsolat jellegűek voltak, de mára már lazult ez a helyzet. Az elején még csak a műhelyvezető adta a feladatokat, ma viszont már sokszor egymásnak adnak feladatokat. Ami nagyon pozitív, hogy kialakult egy olyan bizalmi viszony, amikor már a legfrissebb szövegeket is meg merik és meg akarják mutatni egymásnak. A szövegekről a boncasztalon mind pozitív mind negatív kritikát is mondanak, és mindezt meg is indokolják, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy fejlődjenek. Az idén a Dombos Feszten Oláh Tamással tartott foglalkozásokon a résztvevők fele a szabadkai próbaterhelésről érkezett, ami azt is bizonyítja, hogy szükség van ezekre, és a fiataloknak nagyon is sokat jelent, és ez az írásaikon is meglátszik. Véleménye szerint már akkor is van értelme a foglalkozásoknak, ha a részvevők látóköre szélesedik.
Fehér Miklós író egy foglalkozást tartott Zentán, ahol idén kevesen jelentkeztek, de ez elsősorban a járványhelyzetnek tudható be. A kurzusvezető elmondta, ő is már több foglalkozáson vett részt, és hogy egy-egy alkalom is sokat jelenthet a résztvevők számára. Ezek az alkalmak véleménye szerint segíthetnek abban, hogy az írópalánták kizökkenjenek a pillanatnyi alkotói válságból. Mint kifejtette, szerinte ezek remek alkalmak arra, hogy az iskolapadból kiszakadva más megközelítésből lássák az irodalmi műveket, ők is tevékeny részesei legyenek az alkotói folyamatnak, és kritikusan gondolkodjanak egy-egy közéleti eseményről is. Elmondta továbbá, nem meglepő, hogy a fiatalok is elsősorban azokkal a témákkal foglalkoznak, amikkel a felnőttek, de saját nézőpontjukból, ami felettébb fontos, mert a megoldásokat a mai világ problémáira ők fogják megtalálni. Az aktuálpolitikai témák mellett pedig természetesen saját, belső hangjuk megtalálása kap központi szerepet a kutatásban, fontos, hogy megtalálják és meghatározzák önmagukat a világban.
Az Újvidéki csoport első foglalkozására csak novemberben az Európa Kollégiumban került sor, ahol Antalovics Péter költő és Orovec Krisztina műfordító vezette a foglalkozásokat. A járványügyi szabályozások miatt ezúttal csak egy zártkörűbb rendezvény volt, ahova csak kollégisták jelentkezhettek.
Antalovics Péter kifejtette, hogy Újvidéken egy nagyon jó hangulatú foglalkozást tartottak 8 érdeklődővel. A résztvevők szövegeiből válogattak és elemezték őket. Mindenki nagyon lelkes volt és rendkívül kellemes élmény a műhelyvezetőknek is, amikor kialakul egy jó hangulatú szakmai beszélgetés. Mindenki tud fejlődni, aki szeretne. Az ilyen foglalkozásoknak ez is az értelme, hogy a közös olvasással és a közös értelmezéssel és munkával jobban megértsük a saját munkafolyamatunkat és érdeklődésünket. A pályakezdőknél nagyon fontos, hogy rutinná váljon és érezzék azt, hogy mit kell kihúzni és mi az, ami a szövegben kell, hogy maradjon. Mindegyik műhelyvezető más módszerrel dolgozik. Az újvidéki foglalkozáson egy asztal köré ülve egyenrangú tagként elemzik a szövegeket. Mint kiemelte, a műhelyvezető elsősorban gondolatokat vet fel és irányítja a foglalkozást, de mindenki véleménye számít. A szövegeket egészben és részleteiben is átbeszélik, javítják, megvitatják, hogy mi az, amit másképp lehetne csinálni.
A műfordítással kapcsolatos foglalkozáson ezúttal 3 elsőéves magyar szakos hallgató volt, akik közül az egyik már próbálkozott fordítással a KMV műfordítói versenyén. Az elméleti bevezető után a gyakorlatban Igor Kolarov szerb író szövegeivel foglalkoztak. Orovec Krisztina műhelyvezető szerint bárki foglalkozhat fordítással, aki legalább közepesen jól ismeri a cél- és a forrásnyelvet, viszont ahhoz, hogy igazán jó műfordítás szülessen, ennél jóval több kell. A (szép)irodalom fordítása mindig nagyobb kihívás, mint más szövegeké, és egy specifikus készség is kell hozzá. A célnyelvet, vagyis azt a nyelvet, amire fordítunk, tökéletesen kell ismerni – s még akkor sem mindig ez a helyzet, ha az illető anyanyelvéről van szó. De a nyelvi kompetencia önmagában kevés. Meglehetősen széleskörű műveltségre és tájékozottságra van szükség mindkét nyelvhez tartozó kultúra területén, ahhoz, hogy a fordító a burkoltabb utalásokat is észrevegye és megfelelően kezelje, illetve, hogy a „lefordíthatatlan” elemeket is a megfelelő módon ültesse át. Az újvidéki műhelyvezetők elmondták továbbá, hogy ezeket a foglalkozásokat valószínűleg havi rendszerességgel fogják majd szervezni a városban, hiszen bőven akad irodalom iránt érdeklődő lelkes fiatal. A Próbaterhelés programsorozat megvalósulását a Bethlen Gábor Alap támogatta.
