Bodó Antónia, Vass Péter és a lányaik, Noémi és Édua, Palicson
A Férfikor című filmben három budapesti férfi élete villan fel. A tartalma szerint: a 91 éves fotóművész és lemezhamisító, Dezső élete gazdag szövetének utolsó szálait szövögeti; Frank, a negyvenes nagybőgős elveszíti a lakáskulcsait, amitől romba dől precízen összeállított napja; a kamasz Samunak pedig váratlanul egy hétig egyedül kell szembenéznie az iskola, a barátság és a szerelem kihívásaival. Politzer Péter vágó, rendező, író nagyjátékfilm-debütálása ez az alkotás, amely független filmként, alacsony költségvetéssel készült.
A filmben Franket Vass Péter alakítja, aki maga is zenész, de megjelenik benne a felesége, Bodó Antónia hegedűművész is, valamint két lányuk, Vass Noémi és Vass Édua. A palicsi filmfesztiválra az egész család ellátogatott, ekkor alkalom nyílt beszélgetni is velük. Vass Péter elmondása szerint a forgatás nagyon vicces és izgalmas volt:
– Eredetileg a filmben egy háromgyermekes fiktív zenészt alakítottam volna. Mondtam Péternek, hogy rendben, de egyébként nekem csak kettő van. Erre rákérdezett: ők szerepelnének? Azt feleltem igen, így került a filmbe a két lányom. Ezután azt is mondta, hogy lesz egy csókjelenet és azt is megkérdezte, hogy ezt kivel vállalnám el. Mondtam neki, hogy én a feleségemmel csókolóznék, és így is lett. Mindez azt hozta magával, hogy a lakásunkban is forgattunk, saját autónkban ültünk, saját nagybőgőmet használtam. Végül az egész eléggé önéletrajzi ihletésű lett. Nem igazán létezett forgatókönyv, a történet a rendező fejében mozaikszerűen állt össze, ezt próbáltuk átvetíteni az életemre. A forgatás nagyon elnyúlt, három évig tartott – hallottuk Vass Pétertől, Bodó Antóniától pedig azt tudtuk meg, hogy főleg az utómunkálatok voltak hosszúak, és eközben sokat változtak a lányok.
– A forgatás valamivel kevesebb, mint egy év alatt lezajlott, a gyerekek viszont gyorsan nőnek. Most nagyon érdekes látni, hogy akkor még milyen kicsik voltak. Volt egy jelenet, amit nyáron vettünk fel, az később kiegészítésre szorult, és ősszel már elég hidegben folytattuk. A lányok vékony nyári pólókban szaladgáltak, közben oldalt álltam a kis kabátokkal, és amint leálltak a kamerák, rájuk adtam, meg ne fázzanak. Valóban kalandos volt a forgatás, de nagyon élveztük, és a forgatási napokat kivéve, nem bolygatta meg túlságosan a családi életünket. Egyébként is, úgymond a színpadon élünk, ugyebár mindketten zenészek vagyunk, és a gyerekek is zenélnek. A filmezés tehát nem áll nagyon távol tőlünk. Szerintem ez a film a férfi életszakaszokon kívül nagyon is szól a nőkről is. Fontosak a női szereplők is, a filmben megjelenő férfialakok életében is, vagy épp a hiányuk által érezhető ez – fejtette ki Bodó Antónia.
A forgatásról a lányok, Vass Noémi és Vass Édua is szóltak:
– Mindenki nagyon kedves volt velünk, elfogadták azt, ha valamin szerettünk volna változtatni és lehetett improvizálni is. Amikor nézzük a filmet, előjönnek a forgatási emlékek, hogyan készült el egy-egy jelenet, és nagyon jó érzés ezekre visszaemlékezni. Ez meghozta a kedvemet, hogy színészettel foglalkozzak a jövőben. Nemrég részt vettem egy válogatón, nagyon élveztem, de az eredményt még nem tudjuk – mondta Noémi.
– Én nem szeretnék színésznő lenni, inkább fuvolaművész vagy régész, hogy én találjam meg Dzsingisz kán sírját – újságolta Édua.
Vass Pétertől és Bodó Antóniától azt is megtudakoltuk, hogyan érzik magukat Palicson és tetszik-e nekik a fesztivál:
– Még nem igazán voltunk filmfesztiválon. Általában a rendező kap meghívást és eddig Politzer Péter járta a fesztiválokat. Számunkra ez lett az első alkalom, és nagyon jól érezzük magunkat – mondta Antónia.
– Sajnos eddig még nem jártunk Palicson. Azért mondom, hogy sajnos, mert nagyon szép és nyugodt hely. Fontolgatjuk, hogy majd kötetlenül is eljöjjünk – tette hozzá Vass Péter.
