A közel-keleti fegyveres összetűzések és a menekültáradat tükrében napjainkban egyre több szó esik az iszlámról, a muzulmán szokásokról, nem utolsósorban a nők helyzetéről a tradicionális muszlim világon belül, ami (rendszerint) lényegesen különbözik a nyugati világban meghonosodott nemi egyenjogúságra épülő társadalmaktól. Az ankarai születésű, de gyerekkora óta Franciaországban élő Deniz Gamze Ergüven a nők iránti viszonyulás mindkét említett módozatát közelről megtapasztal(hat)ta, ami nyilván nagy segítségére volt első egész estés játékfilmjének elkészítésekor. A Mustang a nő társadalmi helyzetét és megítélését vizsgálja egy zárt, erősen patriarchális és férfiközpontú közösségen belül. A maga módján lázadás az adott rendszer ellen – a szabadságvágy nevében. Mint a rendezőnő vallja: „Meg akartam mutatni, milyen ma Törökországban nőnek lenni.”
A film öt kamasz testvérlány történetét meséli el. A lányokat szüleik korai halála óta a nagyanyjuk és a nagybátyjuk neveli. A cselekmény egy ártatlannak tűnő tanévzáró fürdéssel kezdődik, a lányok iskolai egyenruhájukban belemennek a tengervízbe, úsznak, pancsolnak, a fiúk nyakába ülnek, lefröcskölik egymást. Az esetnek gyorsan híre megy az isten háta mögötti faluban, az ügyeletes erkölcscsősz szomszéd néni azonnal jelenti a lányok nagyanyjának, ő pedig a szégyentől tartva, kétségbeesettségében radikális fegyelmet vezet be: eltiltja a lányoktól a számítógépet és a modern szerkentyűket, színes, trendi ruhaneműiket le kell cserélniük komor színű ruhákra, az ablakokra rácsok kerülnek, és lassan az egész ház egy valóságos börtönné változik – s mint minden börtön, csak fokozza a szabadság iránti vágyat, ami a lányok minden egyes beszélgetésében, szórakozásában, játékában és csínytevésében tetten érhető.
Az öt nővér történetének ábrázolása által Deniz Gamze Ergüven a mélyen gyökerező patriarchális viszonyokról, számunkra anakronisztikusnak tűnő szokásokról, azok kényszerítő erejéről, és ezen körülmények között élő nőknek a helyzetéről szól. Láthatjuk, hogy társalgáskor a férfiak és a nők külön ülnek egymástól, az esküvőt az anyák és pótanyák beszélik meg, a férfiak pedig „hitelesítik”, akárcsak azt is, hogy a hálószoba ajtaja előtt mekkora türelmetlenséggel várják a vőlegény szülei a nászéjszaka után kitett lepedőt. Az öt lány öt külön karakter, mindegyikük különbözőképpen viseli a „feleségközponttá” alakított otthont – ahol egymásnak adják a kilincset a kérők – és a saját szerepüket benne: van, aki az adott keretek között igyekszik megvalósítani vágyait, van, aki sorsába törődötten engedi magát sodorni az árral, van, aki összetörik a rá nehezedő teher súlya alatt, van, aki képtelen elviselni a ráerőszakolt szerepet, s van, aki fellázad.
A Mustang egy hiperrealista alkotás, amelyet teljes egészében áthat a valóság íze, olyannyira, hogy szinte érezni lehet a lakodalomban és egyébütt elsütött pisztoly lőporának szagát. A film „mondanivalóját” azonban a rendezőnő nem bízta a tartalomra, hanem egyéb „mellékmozzanattal”, közéleti aktualitások beépítésével is megtoldta. A mű minden pillanatából kiérződik, hogy a rendezőnő nagyon akart üzenni, ami olykor kissé didaktikussá teszi és tompítja egy-egy szituáció drámaiságát. Külön kiemelném a szüzességet ellenőrző nőgyógyász és az egyik lány rövid párbeszédét taglaló (önmagában szellemes) jelenetet. Annak ellenére, hogy tudjuk, valakinek a sorsa múlik rajta, megmosolyogtat, (szükségtelenül) oldva a cselekményben rejlő feszültséget. Ettől eltekintve Deniz Gamze Ergüven egy nagyon fontos és (mindig) időszerű témát dolgozott fel. Kellően érzékelteti a jelenség tarthatatlanságát, a probléma felmutatása mellett – polgárjogi aktivistára jellemző módon – könnyen értelmezhető üzeneteket fogalmazva meg – a film végén a remény szimbólumaként feltűnő Boszporusz-híd monumentális látványa is nyilván ezt a célt szolgálja.
Mustang
színes, török–francia–német filmdráma, 97 perc, 2015
Rendező: Deniz Gamze Ergüven
Forgatókönyvíró: Deniz Gamze Ergüven, Alice Winocour
Operatőr: David Chizallet, Ersin Gok
Vágó: Mathilde Van de Moortel
Zeneszerző: Warren Ellis
Szereplők: Günes Sensoy, Doga Zeynep Doguslu, Elit Iscan, Tugba Sunguroglu, Ilayda Akdogan, Ayberk Pekcan, Bahar Kerimoglu
