Napjainkig számos film készült, amely vagy közvetlenül, vagy közvetett módon a náci koncentrációs táborokban lezajlott szörnyűségekről szól. Jelentős mértékű feldolgozottsága ellenére a mozivásznon, a holokauszt hét évtized után is kiapadhatatlan ihletforrást jelent az alkotók számára. A legnagyobb kihívás egy művésznek ilyenkor az (lehet), hogy mi legyen a műben az a tartalmi/formai többlet, amit a néző nem ismer a történelemből, amiről nem olvasott a tragikus emberi sorsokról beszámoló (dokumentum)regényekben, amit nem látott a témában készült korábbi filmekben. Nemes Jeles László Saul fia című első nagyjátékfilmjében ez a plusz a mű képi világa, az egyedi kameramunka és a halálgyárban zajló események sokszor naturalisztikus ábrázolása.
A sajátos képi világ már a mű nyitójelenetében tetten érhető. Elmosódott, alig kivehető emberfigurákat látunk. A homályból lassan kiélesedik egy siető férfi képe. Ő Saul Ausländer sonderkommandós. A Sonderkommando munkabíró foglyokból összeállított csoport volt a koncentrációs táborokban, amely beterelte a megsemmisítésre ítélt embereket a gázkamrákba, később áthordta a holttesteket a krematóriumba, végül pedig táboron kívülre fuvarozta a kivégzett szerencsétlenek hamvait. Megterhelő munkájuk miatt az egység tagjai különleges bánásmódban részesültek, jobb kosztot kaptak, a többi fogolytól elkülönítve laktak, ismereteik miatt azonban csupán néhány hónapig tartott a „megbízatásuk”, a következő „nemzedék” pedig mindig az előző elhamvasztásával kezdte „pályafutását”.
1944-et írunk, az Auschwitz-Birkenau koncentrációs táborba újabb emberszállítmány érkezett. Halljuk, ahogyan németül fürdésre invitálják az újonnan érkezőket, majd látjuk a halomra hányt meztelen testeket. Köztük egy boncolásra ítélt fiúét is, akiben a krematóriumban dolgozó Saul a saját fiát véli felfedezni. Mivel tudják, hogy közeleg „megbízatásuk” lejártának pillanata, a sonderkommandósok lázadásra készülnek. Társaival ellentétben azonban Saul számára a menekülésnél fontosabbá válik, hogy a műtőből kicsempéssze a fiú holttestét, a foglyok közt találjon egy rabbit, aki kaddist mond a gyerekért, és méltóságteljesen eltemesse őt. A sonderesek körében egymást olykor megnehezítő két szervezkedés veszi kezdetét.
A film mindenféle pátosztól mentesen láttatja velünk a túlélési ösztönből fakadó részvétlenséget a másikkal szemben. Az egység tagjainak mindennapi tevékenysége révén betekintést kapunk egy koncentrációs tábor mindennapjaiba: látjuk a halálra ítéltek kizsákmányolását, a holttestek összegyűjtését, a krematórium felsikálását, a hamuhegyek lapátolását a folyóba. A hatásos képek megkomponálása és formai bravúrra való törekvés közepette azonban mintha kissé elsikkadt volna maga a cselekmény. A film finom utalásokkal sejteti Saul indítékát tervének megvalósítására, a transzport indulási helye iránt érdeklődik, a személyi okmányok között kutat, nyilvánvaló, hogy egy számára ismerősnek vélt gyereket látott az elhalálozott fiúban, mégsem meggyőző maradéktalanul a férfi viselkedésmódja. Vélt törvénytelen gyerekéről van szó, akiről addig nem gondoskodott, és ily módon szeretné kárpótolni addigi mulasztását? Lelkiismereti gondokkal küzd? Vallási feloldozásra vágyik? Bekattant? Esetleg mindez együtt? Lehet találni magyarázatot bőven Saul viselkedésére, de egyik sem világít rá kellőképpen arra a megszállottságra, amely olyannyira erőt vesz rajta, hogy célja elérése érdekében a társait is kész veszélybe sodorni. Okkal róják fel neki, hogy „elárulta az élőket a holtakért”.
A film legnagyobb erénye kétségtelenül a látványvilága. Legtöbbször egy-egy képen a középpontban levő részt látjuk élesen, a háttér pedig hol kevésbé, hol nagyobb mértékben elmosódott. A kézi kamera követi a hőst, a filmfelvevő mozgásának intenzitása pedig a hős lelki állapotának zaklatottságát tükrözi. A jellegzetes kameramunka révén és Röhrig Géza Saul szerepében nyújtott szuggesztív játékának köszönhetően mindvégig úgy érezzük, mintha magunk is ott lennénk a koncentrációs táborban, ugyanazt látjuk és halljuk, amit az őrült szándékában eltökélt hős lát és hall. A homályos, többnyire rángatózó képek beszippantják a történetbe a műre kellőképpen ráhangolódott nézőt – egyben nehézkessé teszik a film befogadását az adott technikai megoldásra kevésbé nyitott néző számára.
Saul fia
színes, magyar filmdráma, 107 perc, 2015
Rendező: Nemes Jeles László
Forgatókönyvírók: Nemes Jeles László, Clara Royer
Operatőr: Erdély Mátyás
Szereplők: Röhrig Géza, Molnár Levente, Urs Rechn, Zsótér Sándor
