A szabadkai Kovács Tamást, a budapesti Szín- és Filmművészeti Egyetem hallgatóját három produkcióban is láthattuk a minap megrendezett Friss Hús Budapest Nemzetközi Rövidfilmfesztiválon: Tóth Barna Van egy határ, Dudás Balázs Welcome és Reich Dániel Záridő című filmjében. Az ifjú színész a fogatásokra jó élményként emlékezik, mint mondja, fontos, hogy a rendező és a színész között legyen meg a bizalmas kapcsolat, és szerinte nem árt megnézni az elkészült produkciókat is.
– Érdemes szerintem visszanéznie magát az embernek, mert rádöbbenhet arra, hogy az egy dolog, mit éreztünk a forgatáskor, a szerep megformálásakor, és azután ennek végül milyen eredménye lett.
A színésznövendéket a filmek mellett a színpadon is láthatjuk, a legutóbbi bemutatója a Katona József Színházban volt. A Gothár Péter rendezte Hóhérok című előadásban rövid, de igen látványos jelenete van.
– Az elején van egy kis jelenetem, de izgalmas, mert a jelenet végén engem felakasztanak. Ilyenben még nem vettem részt, hogy kinyíljon alattam egy csapóajtó és én meg lógok. Azt hiszem, elég hatásosra sikerült, erős indítása ez a darabnak.
Amikor Kovács Tamást arról kérdeztük, hogy filmforgatáskor és a színpadi szerepek megformálásakor hogyan, miben működik másként, elmondta, hogy leginkább az energiákat kell másképp beosztani.
– A színházban van egy olvasópróbákkal kezdődő próbafolyamat, a filmforgatásnál pedig van olyan, hogy az ember kimegy reggel a helyszínre, de csak délután kerül kamera elé, és abban a pillanatban kell, hogy összeszedett legyen, s miután elkészül a felvétel, ezen túllép. A színházban pedig estéről estére színpadra kell állni, újra és újra elő kell hozni ezt a koncentráltságot. Azt gondolom, hogy csakis jókedvvel és pozitív energiákkal lehet ezt a szakmát művelni.
