Kostyál Márk Kojot című játékfilmje megfelelő előfeltételekkel rendelkezett ahhoz, hogy egy remekbe szabott eastern legyen. Adott a kiváló alapszituáció: faluhely, Tűzkő, ahol szinte minden a helyi kiskirály tulajdonát képezi, mindenről ő dönt, a polgármester és a rendőrök is az ő emberei, azt, aki netalán megpróbálna szembeszegülni vele, erőszakkal eltávolítja. Hogy hogyan, azt láthatjuk már a film akciódús nyitójelenetében, embereivel ledózeroltatja az illető házát. Nagyapai öröksége révén ide érkezik élettársával, Eszterrel (Dobra Mária) Budapestről Misi (Mészáros András). A fiatal bankár úgy dönt, hogy a falu közelében elterülő telken házat épít, hogy ezentúl majd itt éljenek, csakhogy Szojka Pál (Kovács Frigyes), a helyi mindenható, azonnal kifejezi óhaját, hogy igényt tart a telekre a rajta levő viskóval együtt. Mihály azt válaszolja: nem eladó, felbérel egy helyi rokkantnyugdíjas férfit, Lajost (Bocsárszky Attila) és egy szűkszavú börtönviselt fiatalembert, Attilát (Orbán Levente), és építkezésbe fog. Szojka és fia, Kispali (Mátray László) azonban nem hagyják annyiban, Misiékre küldik verőlegényeiket és egyre agyafúrtabb módszereket találnak ki, hogy elüldözzék otthonukból az újonnan érkezőket. Mindezt azzal a céllal teszik, hogy a határban aprópénzért felvásárolt földeket drágán eladják egy svéd multinak. Amerikai westernekben sokszor látott alaphelyzetről van tehát szó, azzal a különbséggel, hogy a 19. századi amerikai préri helyett a 21. századi magyar vidékben gyönyörködhetünk, olyan társadalmi állapotok közepette, ahol a vadnyugatihoz nagyon hasonló vadkeleti farkastörvények uralkodnak: társadalmi egyenlőtlenség, erkölcsi válság, szociális gondok, korrupció.
Az elgondolkodtató történet mellett a film másik erőssége a színészi alakítás, és itt elsősorban a skrupulusmentes nagybirtokost alakító Kovács Frigyesre, a vagány kocsmatölteléket játszó Bocsárszky Attilára és már a puszta megjelenésével magával ragadó, hallgatag erdélyi fiatalembert megformázó Orbán Leventére gondolok. Korrekt alakítást nyújtanak emellett a főhős Misit játszó Mészáros András és az Esztert megformázó Dobra Mária is. Összességében a Kojot egy élvezhető film, de lehetett volna ennél sokkal több is, ha a rendező nem terheli meg felesleges apróságokkal. Ilyen például a zömében színes bőrű svédeket bemutató jelenet szinte parodisztikus jellege, vagy a helyi „mesterekről” készített komikus képsor, amelyek önmagukban nem rosszak, csak valahogy kilógnak ebből a filmből. Ezekhez a képekhez hasonlítható Kispali énekmutatványa is a film végéről, ami amellett, hogy kínos, szükségtelen is, főleg annak tükrében, hogy bizonyos mértékben lerombolja a hős két órán át felépített karakterjegyeit. Feleslegesnek és hatásvadásznak érzem továbbá a túl sok lassítás használatát. Mintha a rendező nem hitt volna eléggé a történet erejében, ezért különféle technikai megoldásokkal és egyéb módszerekkel próbálta gazdagabbá tenni művét. Vagy csak egyszerűen túl sok mindent szeretett volna megmutatni, és nem tudta egyértelműen eldönteni, hogy egy eastern alapú vicces filmet készítsen vagy egy kőkemény szociális drámát. Az utóbbi mellett kellett volna döntenie, különösen, ha figyelembe vesszük Sam Peckinpah azon meglátását, hogy a western univerzális forma, mely által vélemény nyilvánítható a jelenről. A Kojotnak pedig van véleménye.
Rendező: Kostyál Márk. Forgatókönyvíró: Lengyel Balázs, Lovas Balázs. Producer: Helmeczy Dorottya, Kálomista Gábor. Operatőr: Csoboth Attila, Kostyál Márk. Vágó: Csillag Mano. Zene: Moldvai Márk. Szereplők: Mészáros András, Kovács Frigyes, Bocsárszky Attila, Orbán Levente, Dobra Mária, Mátray László. 126 perc, 2016, Magyarország.
