Elidegenedett világban élünk. Az okostelefonjukba merült emberek nem együtt, legfeljebb egymás mellett élnek. Kizárólag önző vágyaik megvalósítása lebeg szemük előtt, és nem vesznek tudomást arról, ha valakinek fájdalmat okoznak. Nem is foglalkoznak vele. Empátia, szeretet, együttérzés csupán hívószavak, amelyekre hivatkozva el lehet mondani az üres frázisoktól kongó, megannyi társadalmi mantrát. A másikkal való törődés sokkal inkább kötelességtudatból, mintsem belülről fakadó késztetésből ered. Valós érzelmektől teljesen kiüresedett az a világ, amelyet Andrej Zvjagincev Szeretet nélkül (Neljubov) című filmjében ábrázol.
A tizenkét éves Aljosa (Matvej Novikov) szülei válnak. Mindketten továbbléptek egy új élet felé. Az anya (Mariana Szpivak) egy jól szituált, egyedül élő férfivel képzeli el a jövőjét, az apa (Alekszej Rozin) pedig fiatal barátnőjével, aki gyereket vár tőle. Egyetértenek abban, hogy házasságuk tévedés volt, a nő nyíltan meg is mondja (volt) férjének, hogy sohasem szerette, csak valamilyen módon el kellett menekülnie házsártos édesanyjától. Végleges elválásuk előtt a formaságok mellett el kell még adniuk a közös lakást – és eldönteni, ki viseli majd gondját Aljosának. A hasonló esetek zömével ellentétben, amikor mindkét szülő azt szeretné, hogy a bíróság neki ítélje oda a gyereket, itt a konfliktus tárgyát az képezi, hogy egyik szülő sem szeretné, ha vele élne a fia, és megpróbálja őt rátukmálni a másikra. A fiú fültanúja lesz az elhelyezéséről szóló heves veszekedésnek, és mintha csak segíteni szeretne szüleinek a probléma megoldásában, másnapra nyom nélkül eltűnik.
Andrej Zvjagincev már előző filmjével, az Aranyglóbuszt, a palicsi filmfesztivál fődíjának számító Aranytornyot és számos más nemzetközi díjat nyert Leviatánnal is bizonyította, hogy kiválóan tudja ábrázolni az emberi kapcsolatokat, nem kevésbé a társadalmi viszonyokat. Új filmjében sincsen ez másképp, szűkszavú párbeszédekkel, apró gesztusokkal és elszólásokkal érezteti az emberek közti elhidegült viszonyokat, amelyekben igazából senki sem bízik senkiben, és ha ragaszkodik is a másikhoz, önös érdekből teszi azt. A kisiklott emberi kapcsolatok megfelelő érzékeltetésében nagy szerepe van a jól kidolgozott karaktereknek, különösen erős az ellenszenves édesanya jellemrajza. A Mariana Szpivak által remekül alakított fiatalasszony maga is egy szeretet nélküli környezetből érkezik, és ahelyett, hogy megteremtené a nyilvánvalóan vágyott szeretetközpontú légkört, csak arra képes, hogy továbbadja a szeretetlenséget, és megmérgezzen maga körül mindent.
A szeretet nélküli világ érzékeltetésében a rendező kiválóan használja a különböző formanyelvi eszközöket. A téli táj, hóval borított csupasz faágak a lélek hidegségét tükrözik, a leroggyant betonépületek pedig a társadalmi állapotokat jelképezik. Társadalombírálatát ezúttal szellemes módon az édesapa munkáltatójának cégpolitikájára összpontosítja. Az apa munkahelyén ugyanis mindenki gyakorló hívő, házas és gyereke van, a munkavállalónak pedig családostól járniuk kell a közös céges programokra. A férfinak a válással kapcsolatban a legnagyobb gondot éppen az okozza, nehogy kitudódjon a dolog, és elveszítse jól fizető állását. Álságos viszont a keresztény értékekre való hivatkozás, a „pravoszláv fundamentalizmus” nem képes külsőségekkel elkendőzni a belső sivárságot, a munkahelyen alig beszél valaki valakivel, még egy viccet sem szívesen hallgatnak meg a másiktól. Képmutatás minden, az egyetlen pozitív hősei a filmnek az önkéntesek, akik bérmentve vállalják a gyerek keresését.
Előző művétől eltérően, amelyben nyíltan a modern orosz társadalom ellen emelte fel hangját, testközelből mutatva rá a mindenható politikus által jellemzett, hivatali visszaéléssel, korrupcióval és bűnözéssel teli világ működési mechanizmusára, Szeretet nélkül című alkotásában Andrej Zvjagincev inkább az elementáris értékvesztés felmutatásával mond lesújtó bírálatot a(z orosz) társadalomról. Bármilyen erős is legyen, a hatalom mindig leváltható, a legfőbb értékeket vesztett ember azonban menthetetlen: ha valaki nem hordozza magában a szeretetet, egy másik környezetben sem fogja megtalálni azt.
Rendező: Andrej Zvjagincev. Forgatókönyvíró: Oleg Negin, Andrej Zvjagincev. Producer: Szergej Melkumov, Alekszander Rodnyanszki. Operatőr: Mikhail Krichman. Vágó: Anna Mass. Zene: Evgueni Galperine, Szasa Galperine. Szereplők: Mariana Szpivak, Matvej Novikov, Alekszej Rozin, Marina Vasziljeva, Andris Keiss, Alekszej Fateev. 127 perc, 2017, Oroszország, Németország, Franciaország, Belgium.
