Száz évvel visszaforgatták az idő kerekét, amikor a vetítővászon előtt elhelyezkedő 52 tagú Pannonia Symphony Orchestra zenekar a Pacsay Attila által komponált kísérőzenét kezdte játszani, és elindult a némafilm vetítése. Igazi filmtörténeti kuriózumot láthatott a nagyközönség hétfőn este a budapesti MÜPA (Művészetek Palotája) nagytermében, az első Magyar Filmhét nyitóeseménye Kertész Mihály (Michael Curtiz) A tolonc című – egy évszázaddal ezelőtt készült – filmjének ősbemutatója volt. Az eltűnt alkotásra borzalmas állapotban leltek rá New Yorkban jó néhány évvel ezelőtt, egy dohos pincében tárolták, szinte teljesen tönkrement, a tekercseket tartalmazó dobozokból majdhogynem önteni lehetett a vizet. Repülővel nem szállíthatták haza Magyarországra, mivel a nitrokópiák rendkívül gyúlékonyak, ezért egy portugál halászhajón jutott el Portugálián keresztül Madridba, és onnan autóval érkezett Budapestre. A felújítás óriási összeget emésztett fel és nagy-nagy összefogást igényelt. Megmozgatta a magyar filmgyártó közösséget és intézményeket. A bemutatón kiderült, hogy sikerült megmenteni az értéket, megérte a fáradságot. Mindezt Szabó István Oscar-díjas magyar filmrendező mesélte el a nagyközönségnek. Beszédét megelőzően Havas Ágnes, a Magyar Nemzeti Filmalap vezérigazgatója és Andy Vajna, a magyar filmek felújításáért felelős kormánybiztos és világhírű producer szólt a filmek fontosságáról, a felújított, digitalizált és megmentett A tolonc című alkotás felbecsülhetetlen jelentőségéről és értékéről.
Szabó István szinte meghatottan beszélt Kertész Mihályról, aki a múlt század tízes éveiben 40 némafilmet forgatott Magyarországon, de teljes hosszában az alkotások közül egy sem maradt fenn az utókornak. Az 1914-ben alig másfél hónap alatt elkészült A tolonc című művet odafigyeléssel és összefogással megmentették. Megjegyezte, hogy a film mindössze 19 évvel a film feltalálása után készült, ami az akkori magyar filmgyártás haladó szellemét bizonyítja. A tolonc forgatókönyvét Janovics Jenő, a kolozsvári Nemzeti Színház igazgatója írta, az ártatlanul kitoloncolt magyar cselédlány történetét Tóth Ede nagy sikerű népszínműve alapján készítette el. A mozgóképes feldolgozás igazi filmkuriózum, hiszen ez Jászai Mari egyetlen fennmaradt filmje. Rajta kívül olyan ismert korabeli színészek játszanak, mint Berky Lilli és Várkonyi Mihály. A tolonc Janovics Jenő cégénél a Troja filmgyárban készült, a forgatás június elejétől július közepéig tartott Kolozsváron, Torockón, a Torda-hasadékban és az Aranyos partján. A kolozsvári filmgyártás második éve volt ez, amit a színház melléküzemágaként, csak a nyári szünetben üzemeltettek. Öt nyáron át 72 játékfilmet forgattak le. Olyan későbbi ismertté vált filmrendezők kezdték itt karrierjüket, mint Korda Sándor és Kertész Mihály. Az utóbbiból Amerikában Michael Curtiz lett, ahova 1919-ben emigrált, és a Casablancáért (1942) Oscar-díjat kapott.
Ezen a héten Budapesten a Cinema City MOM Park hat termében a Magyar Filmhét 2014-nek köszönhetően a magyar film ünnepe lesz. Kivételes alkalom kínálkozik, hogy a utóbbi 3 év filmtermése a néző elé kerüljön, mind az összes 332 film (dokumentum-, ismeretterjesztő, kisjáték-, animációs, tévéjáték- és nagyjátékfilm).
Végül némi ízelítőül és kedvcsinálóul néhányat kiemelnénk a bemutatkozó nagy játékfilmekből: Török Ferenc: Senki szigete, Tolnay Szabolcs: Az erdő, N. Forgács Gábor: Pillangók, Kincses Réka: Szülőföld, szex és más kellemetlenségek, Deák Krisztina: Aglaja, Pálfi György: Szabadesés, Bernáth Zsolt: Aura, Mundruczó Kornél: Fehér Isten, Szász János: A nagyfüzet és Orosz Dénes: Coming out.
