Srđan Golubović rendező új filmjét, a Köröket a versenyprogram keretében láthattuk. Az alkotást részben Srđan Aleksić története inspirálta: a férfit azért ölték meg a Balkán-háborúban, mert bosnyákokat mentett meg Trebinjében. A rendező elmondása szerint viszont ez a film nem kifejezetten Aleksićről szól, sőt nem is háborús vagy politikai témájú film, hanem azokat helyezi reflektorfénybe, akik szeretnének kilépni a múlt árnyékából:
– Úgy érzem, hogy nem tudunk szabadulni ezektől az időktől. A film három párhuzamos történetet mesél el. Egy apáról is szól, aki a saját fia gyilkosának fiát menti meg. Ez a megmentett fiú nem szeretné apja tettét átokként megélni. A megmentő ugyanakkor kihívások elé néz, és saját kezűleg egy templomot is épít. A film tehát tulajdonképpen a megbocsátásról szól. Megjelenése után az a kritika érte, hogy szerbellenes. Ezt azok mondják, akik meg sem nézték. Ajánlottam is nekik, hogy azok után ítélkezzenek, miután vették a fáradtságot, és megtekintették – hallottuk.
A filmben megjelenik a vallás is, saját meggyőződéséről erről a témáról Melina Pota Koljević, a film társ-forgatókönyvírója mesélt:
– Ateista vagyok, az egyházat mint intézményt sok mindenért okolom. Ennek ellenére hiszek abban, hogy démonok és szentek sétálnak közöttünk emberek képében – állítja.
Az W imie... című lengyel filmet szintén a versenyprogramban láthattuk, amely ugyancsak az egyházzal foglalkozik. Ez az alkotás azonban egyebek között arról a botrányról szól, amelyet az váltott ki, hogy egyes papokat pedofíliával vádoltak meg. Lukasz Simlat, a film egyik szereplője, az alkotás fogadtatásáról és a várható reakciókról beszélt:
– Ez a film nyitotta meg a berlini fesztivált, odahaza szeptemberben mutatjuk be. Szinte már borítékolható, hogy a katolikus egyház nemtetszését fejezi majd ki, mivel Lengyelországban is egyes papokat pedofíliával és homoszexualitással vádoltak meg. Az alkotás minden bizonnyal a közönségből is reakciókat vált majd ki, hiszen a lengyelek általában konzervatív emberek. Ez a film ugyanakkor azt is tükrözi, hogy a nézők hogyan tekintenek a másságra. A berlini közönség például nem a homoszexualitást látta a filmben, hanem a szeretetet és a magányosságot – mondta.
Az eredetileg Küf címet viselő török filmet, az új török filmtermést bemutató programrészben vetítették. A cím a kilencvenes évek sötét korszakát jelenti, amikor Törökországban sokan vesztették életüket politikai okok miatt, több holttest pedig nem is került elő. A többi között ezt is megtudhattuk a film készítőitől, például Aly Aydin rendezőtől. A művész a török filmkészítésre is kitért:
– Törökországban csaknem bevett szokás, hogy a film szinte teljes egészében a rendezőé. A forgatókönyvet is általában ő írja. Kevés pénz áll a filmesek rendelkezésére, és egy film nemzetközi sikere nem jelenti feltétlenül azt, hogy újabb támogatáshoz jut. Legfőképp a hazai közönségnél elért sikert mérik – mondta.
Az Odumiranje című szerbiai–svájci film a falvak kihalását taglalja. Ezt a produkciót a Párhuzamok és találkozások programrészben láthattuk. Az alkotás keserű szájízt hagy maga mögött. Erről a Miloš Pušić rendező a következőket mondta:
– Túl sok a Farm valóságshow jellegű bugyuta és olcsó szórakoztató műsor, olyan filmre törekedtünk, amely mély érzelmek mozgat meg. Zlatiboron forgattunk, amely nem csupán turistahely. Amikor bebarangoltuk, gyönyörű, vadas hegyvidékre, körülötte pedig sok kihalt falvacskára leltünk. Több helyszín is autentikus maradt, például a főhősünk háza, amelyben eredetileg egy asszony él, akit félévente látogatnak, és dühös, amiért a fia nem akar vele élni. Ez egy fura egybeesés a filmünk témájával – mesélte.
Digitalizáció: de milyen áron?
A palicsi filmfesztiválon szó esett egy bosznia-hercegovinai és szerbiai projektumról is, amelyet uniós támogatással készül megvalósítani a szarajevói Obala Art Centar és a niši Vilin Grad. A projektum magába foglalná a bosznia-hercegovinai, valamint a szerbiai határ mentén található települések mozijainak digitális felszerelése, továbbá ilyen jellegű mozikat létesíteni azokon a helyeken, ahol még nincsenek. A projektumot Ena Đozo, Igor Stanković és Gorana Grozdanić mutatták be. Mint elmondták, a projektum magába foglalná a többi között a szerémségi körzetet is (Szávaszentdemeter, Sid, Inđija, Ürög, Ruma, Ópazova, Pecsince).
Radoslav Zelenović, a palicsi filmfesztivál igazgatója üdvözölte a projektumot, arra is figyelmeztetett ayonban, hogy a digitalizáció nem feltétlenül tesz jót, ami a filmes hagyatékot illeti. Mint elmondta, a digitalizáció a film halálát is jelentheti. Az alkotások megóvása és karbantartása ugyanis temérdek pénzbe kerül, emiatt pedig nagy a veszélye annak, hogy a filmes hagyaték egy része elveszik. Hozzátette, hogy erre is kellene gondolni, mert különben a filmek csak a bemutató napjáig élnek, márpedig fontos lenne megőrizni az alkotásokat.
