Szabó Domokos és Hajdú Szabolcs együttműködése nem új keletű, a filmfesztiválon levetített Macerás ügyek volt mindkettőjük első nagyjátékfilmje. Ennek már több mint tíz éve, ezért is volt érdekes visszatekinteni az elmúlt időkre. Szabó Domokos a Hólyagcirkusz társulat tagja is, így a színpadot sem hagyhattuk figyelmen kívül.
A filmfesztiválon a színész élesen bírálta a magyar filmgyártást, elmondása szerint azt mindinkább elérte a politika, sőt félelmetesen bekebelezte. A művelődési élet helyzetéről szólva megjegyezte: az alkotók munkája teljesen el lett lehetetlenítve. Mintha már sem a film, sem a színház nem lenne fontos, habár ezeken keresztül lényeges üzenetek továbbítódnak. Szabó Domokossal a filmről, a színházról és a túlélésről beszélgettünk.
Ennyi év távlatából hogyan tekint vissza a Macerás ügyekre?
– Ez egy tizenhárom éves film. Nem voltam még olyan filmfesztiválon, amelyen egy már ennyire megérett produkciót képviselhetek. Mégis ez egy érdekes tapasztalat. Elgondolkodtatott, hogy mi volt akkoriban a film üzenete. Rájöttem, hogy ezen kár rágódnom, mert ez a film mai is aktuális, egy örök érvényű történet, mely az emberi kapcsolatokról szól. A figuráról, akit játszok, elmondhatom, hogy teljesen én vagyok. Szabolcs mindent kihozott, ami esetleg lappangott bennem. A színházban és a filmben is alapvetően abból indulunk ki, hogy ki milyen karakter és személyiség. Szabolcsnál ez alapvető, nem tesz színészi maszkot az emberre, szerintem nem is kell.
Mennyiben változott azóta a filmkészítés helyzete?
– Olyan szempontból nem sokban, hogy továbbra is körülményes összeszedni rá a pénzt. Akkoriban ez azért volt nehéz, mert Szabolcs épp a főiskolát végezte. Szerencsére az osztályvezető tanárának eltökélt szándéka volt minden végzős diákjának biztosítani valamilyen módon a filmkészítés lehetőségét. Ez így sem tűnt könnyű vállalkozásnak, mert nagyon kevés pénz jutott a filmkészítésre, habár ez szerintem nem látszik meg az alkotáson. Szabolccsal korábban is filmeztünk együtt, ez volt azonban az első nagy játékfilmünk, és nagyobb koncentrálást igényelt. A filmkészítés nehézségi foka viszont azóta sem változott, semmivel sem lett kisebb.
Továbbra is macerás?
– Pontosan, és már akkor mindenféle technikai meg emberi problémák is felmerültek, amiért Szabolcs azt gondolta, megváltoztatja a film címét. A csapóra ezért ráírta viccből, hogy happy day. Sokan azt hitték, hogy tényleg ez lesz a címe. Habár elég blőd cím lett volna, onnantól kezdve úgy éreztük, mintha könnyebben haladnánk, de szerintem ezt csak bemagyaráztuk magunknak.
Jelenleg mivel foglalkozik?
– Színházzal. Temesváron tartottunk bemutatót, ahol egy saját drámát adtunk elő Szabolccsal. Ő most egy nagy játékfilmet is forgat, így nélküle készítünk egyfajta gyermekelőadást, az idén tizenöt éves Hólyagcirkusz Társulattal. Ezzel mintegy üres rést szeretnénk betölteni, mert amúgy Magyarországon eléggé blőd gyerekelőadások készülnek, tisztelet a kivételnek. A mi produkciónkat felnőtt gyerekelőadásnak hívjuk, amelyen keresztül egy kicsit tanulhatnak a felnőttlétből a gyerekek. Havasi Attila költővel dolgozunk együtt, aki nagyon tehetséges, csak az vele a probléma, hogy egy héten két mondatot ír le, ezért nem tudunk haladni.
A finanszírozási probléma mennyibben sújtja az alternatív színteret?
– Nagyon kevés a pénz a magyarországi alternatív színi életben, őszintén szólva mi a túlélésért játszunk, hogy a tizenöt év ne múljon el nyomtalanul. A feleségem is társulattag, de ő most valószínűleg elhagyja a pályáját, mert el kell tartani a gyerekeket. Azért nem én nem leszek a pályaelhagyó, mert máshoz nem értek, ő viszont széles körben is képes gondolkodni. Sajnos több társulatnál is hallom, hogy pénzügyi okok miatt sokan kényszerülnek a pályájuk elhagyásához, és más területen amatőré avanzsálódni.
