A többnyire bevándorlók által lakott, gettószerű elővárosokban uralkodó viszonyokat ábrázolja elemi erővel Ladj Ly A nyomorultak című első játékfilmje, amelyet egy fekete kisfiú elleni rendőri túlkapás ihletett. A mű a tavalyi labdarúgó-világbajnokság döntőmérkőzése utáni euforikus Párizs képével indít, ahol a Champs-Élysées-en hömpölygő tömeg Franciaország világbajnoki címét ünnepelve egyként énekeli a La Marseillaise-t. A városközponttól távolabbra azonban a nemzeti egység már kissé másképp fest.
A történet Párizs egyik elővárosában, Montfermeilben játszódik, ami Victor Hugo világhírű regényének is fontos helyszíne, s ahol a XIX. századhoz hasonlóan ma is a francia társadalom számkivetettjei élnek. A film megrázóan tárja elénk (azt hiszem: a francia társadalom elé is), hogyan működik az élet egy efféle paneldzsungelben, ahol különböző bűnözői csoportok versengenek egymással, ahol az afrikai és az arab gyökerű kultúrák a saját szabályaik szerint élnek egymás mellett, ahol a muzulmán testvérek uzsonnával igyekeznek magukhoz csábítani a lepukkant környéken csavargó fiúkat.
A lakótelepen háromtagú rendőrcsoport járőrözik: a „rózsaszín malacként” ismert szájaskodó, fehér Chrishez és a csendes, fekete Gwadához a film elején csatlakozik a vidékről érkező, a más nézőpontot képviselő Stéphane. Az önmagát „bűnözésellenes brigádnak” nevező alakulat feladata az ellentétek rendezése és az általános rendfenntartás, ám munkájából az öncélú erőfitogtatás sem marad ki. Különösen a pökhendi Chris jeleskedik ezen a téren, aki arra is felhatalmazva érzi magát, hogy összetörje egy füvező lány mobiltelefonját, csak hogy megmutassa újonnan érkezett kollégájának, hogyan is működnek a dolgok errefelé. A körbe-körbe autózó rendőrök útvonalán keresztül a néző a teljes környéket belátja.
A filmbéli bonyodalmat egy bagatell incidens okozza, a cirkuszos romáktól egy fekete srác ellopja a kis oroszlánjukat, és ha az állat huszonnégy órán belül nem kerül elő, a cirkusz indulatos tagjai készek ölre menni a helyi fekete közösséggel. A rendőrcsapat tagjai a kisállat felkutatására indulnak, meg is találják, de emiatt összetűzésbe kerülnek egy csapat fekete fiúval. Az egyik srác rendőri hiba folytán csúnyán megsérül, egy másik pedig drónnal felveszi az esetet, így hát saját érdekükben a rendőrök kénytelenek a felvétel nyomába eredni. A keresésben természetesen azoktól kérnek segítséget, akik bármiféle információval szolgálhatnak: a hamisított divatmárkákkal piacoló polgármestertől, a helyi bűnözővezetőktől, az étkezdét vezető megtért drogkereskedőtől. A kilátástalan helyzetben lévő szegény, második-harmadik generációs bevándorló fiúk elemi dühét azonban már nem lehet megfékezni: fellázadnak a rendszer ellen, mert amikor nincs más megoldás, marad a harag.
„Ne feledjük, a filmbéli lakosoknak és rendőröknek egyetlen ellenségük van: a nyomor” – mondta a zsűri díjának átvételekor Cannes-ban Ladj Ly, ezzel próbálva elejét venni annak, hogy egyesek a filmet a különböző közösségek közti felülírhatatlan viszály irányából értelmezzék. A mű nem foglal állást a rendőrök és a helyi lakosok közti konfliktusban, csupán az adott helyzet tarthatatlanságára világít rá. Félő ugyanis, hogy a rendezetlen viszonyok folytán a felszín alatt állandóan lappangó ellentétek megszüntetésére nemcsak mód, hanem őszinte szándék sincs az illetékesek részéről.
A feszültséggel teli film amellett, hogy feltárja a lakótelep kulturális sokszínűségét, és árnyaltan érzékelteti a helyi viszonyok működését, a környék minden zegzugába betekintést nyújt: felvisz a paneltetőkre, bevezet a zsúfoltan lakott szerény lakásokba, bemutatja a piaci kavalkádot, bekísér egy helyi étkezdébe, láttatja a koszos tömbépületek árnyékában lézengő fiatalokat. A társadalmi háttér részletgazdag ábrázolása és a kézi kamerás technika alkalmazása egyféle dokumentarista jelleget kölcsönöznek a műnek. A nyomorultak letisztult, mindenféle klisétől mentes, kivitelezésében, társadalomábrázolásában és mondanivalójában egyaránt erős alkotás. Robban, mint egy Molotov-koktél.
Les Misérables – A nyomorultak. Rendező: Ladj Ly. Forgatókönyvíró: Ladj Ly, Giordano Gederlini, Alexis Manenti. Producer: Toufik Ayadi, Christophe Barral. Operatőr: Julien Poupard. Vágó: Flora Volpelière. Szereplők: Damien Bonnard, Alexis Manenti, Djebril Zonga, Issa Perica, Jeanne Balibar, Steve Tientcheu. 102 perc, 2019, Franciaország.
