Az utóbbi években gyakorta bukkant fel Köbli Norbert neve a magyar filmgyártás vonatkozásában, hiszen a fiatal forgatókönyvíró több olyan tévéfilmet is jegyez, amelyek médiafigyelmet és közönségsikert váltottak ki. Munkáiban meghatározó a történelmi tematika, leginkább a magyar közelmúlt foglalkoztatja, még ha ez esetenként évszázados léptékben is mérendő. Tévéfilmjei – a műfaj szűkre szabott játékidejének, limitált technikai hátterének és szerény költségvetésének dacára – mondanivalójukban és minőségükben felveszik a versenyt a nagyjátékfilmekkel.
Köbli Norbert a Vizsga című, 2011-es filmjében már együtt dolgozott Bergendy Péter rendezővel, s kettejük szakmai kapcsolatát felelevenítve a Trezor című, tavaly elkészült történelmi filmet is együtt jegyzik. Részben megtörtént események ihlették a bő egyórás alkotást, melyben a magyar filmek esetében nem túl gyakorinak számító bankrablós zsáner dominál, sajátos eszközként a forradalom vérbe fojtása utáni időszak bemutatásához. A Trezor ugyanis 1956 novemberében játszódik, néhány nappal a szabadságharc bukása után, amikor még nagy a bizonytalanság, a szovjetek által megszállt főváros utcái siralmas állapotban vannak, itt-ott fegyverropogás zaja hallik, és kezdetét veszik a megtorlások. Ekkor derül ki, hogy a zűrzavarban eltűntek a belügyminisztérium föld alatti trezorjának kulcsai, és a belügyesek képtelenek bejutni az óvóhely jellegű pincerendszerbe, ahol a bizalmas, titkos aktákat őrzik. A trezorajtó bombabiztos, még a kézigránátoknak sem enged, így a feltörés levezénylésével megbízott Honti Kálmán, az államvédelem hadnagya, kénytelen egy volt kasszafúróhoz folyamodni, aki egyszer már bejutott abba a trezorba a negyvenes években, amikor az épületben még nem a belügy, hanem egy bank székelt. A hajdani, balul sikerült bankrablás folyományaként az elkövető, Beck János lakatos, húszéves börtönbüntetését tölti a szegedi Csillagban, és könnyen rááll Honti ajánlatára, miszerint öt évet elengednek neki hátralévő büntetéséből, ha ismét feltöri a trezor ajtaját. A film nagy erénye, hogy nem az előre borítékolható széffeltörést állítja a cselekmény középpontjába, hanem a feltörés utáni eseményeket. Az ügyes kezű Beck ugyanis nem azt találja a feltáruló páncélajtó mögött, amire számított, ráadásul a simlis Honti egy pluszfeladattal is megbízza, aminek csak odabenn, a pincerendszerben tud eleget tenni, és a dolgokat még bonyolítja, hogy a börtönben hithű kommunistává vált lakatosnak kezdetben fogalma sincs róla, hogy Magyarországon forradalom ütött ki, ő ugyanis a nyilasok művének véli az ostromállapotra utaló körülményeket. A páncélajtó feltörésétől kezdve lélektani dráma veszi kezdetét, amelynek egy ponton túl már nem a trezorba való bejutás, hanem a trezorból való kijutás a tétje, és felszínre kerülnek a két kulcsfigura: Beck és Honti múltjának egyes elemei, melyek kapcsán a rablónak és a pandúrnak évtizedes elszámolni valója van egymással. A többi szereplő, köztük a disszidálni készülő Iványi Géza zongorista vagy Münnich Ferenc belügyminiszter csak érintőlegesen kapcsolódnak a fő történetszálhoz, inkább az alapszituáció hátterének ábrázolásában, illetve végső lezárásában van lényegi szerepük.
A feszes dramaturgiával rendelkező alkotás a nézőt egy akciófilm feszültségével tartja izgalomban, ehhez hozzájárulnak a szűkös, homályos belső terek, az időnként kézi kamerára jellemző kameramozgás és a szűkre szabott játékidő, amelyben minden szónak súlya van, ám a motivációk kidolgozására nincs minden esetben mód, és a karakterfejlődés is felgyorsított, a cselekmény iramához van igazítva. A film szikár dialógusaiból azonban ügyesen építkezik a történet, mely legfőképpen az Anger Zsolt által megformált kasszafúró, és a Scherer Péter által alakított államvédelmis karakterének köszönhetően válik többrétű alkotássá. Ők jelenítik meg a mindenkori kisembereket, akik így vagy úgy, de megpróbálnak fenn maradni az események sodrásában, és személyes motivációik mellett talán nincsenek is tisztában azzal, hogy cselekedeteikkel befolyásolhatják a történelem alakulását.
Meggyőző színészi játék, kidolgozott zenei aláfestés, és rutinos cselekményvezetés jellemzi a Bergendy–Köbli páros legújabb közös alkotását, amelynek már az alapötlete figyelemre méltó: hiszen tankok és hatalmas díszletek nélkül idézi meg az adott történelmi kort, az események legtömegesebb kárvallottjai – az átlagpolgárok szemszögéből láttatva az 56-os történéseket.
Trezor. Rendező: Bergendy Péter. Producer: Lajos Tamás. Forgatókönyvíró: Köbli Norbert. Zeneszerző: Pacsay Attila. Vágó: Király István. Díszlettervező: Hujber Balázs. Szereplők: Anger Zsolt, Scherer Péter, Tasnádi Bence, Hámori Gabriella. 75 perc, 2018, Magyarország.
