Művészkörökben köz-elfogadott meglátás, hogy a művészi alkotás legfontosabb előfeltétele a szerzői szabadság megléte, amely lehetővé teszi az alkotói energiák kibontakozását az értékes műalkotás megszületése érdekében, a társadalmi körülmények függvényében azonban ez a szabadság nem ritkán anyagi, ideológiai vagy egyéb okból kifolyólag korlátozott. Egyáltalán mi egy műalkotás feladata? Mit kell neki kifejeznie? A szerzője igényeinek vagy az adott közösség elvárásainak kell-e eleget tennie? Meghatározott társadalmi üzenetet kell hordoznia magában, vagy mindössze esztétikai értékkel kell rendelkeznie, absztrakt módon azt sugallva, hogy a szabadság csak a művészetben nem illúzió?
A felvetett kérdések jelentőségét igyekszik kidomborítani Florian Henckel von Donnersmarck Mű szerző nélkül című alkotása. A film szűk harminc évet, ám politikailag nagyon kényes, az 1937-től 1966-ig tartó időszakot dolgozza fel, a művészetfelfogás és a politikai eszmerendszerek összefüggését vizsgálva közben. Míg a náci Németországban a degeneráltnak minősített művekből készült kiállításon a tárlatvezető a nemzetiszocialista ideológia szellemében fejti ki a modern művészet kritikáját, a kommunista NDK-ban pedig a szocrealista szemléletnek megfelelően, az én, én, én jellemezte individualista nézetet elutasítva, kizárólag az a jó, ami a munkásembert ábrázolja, nem pedig a dekadenciát, addig a düsseldorfi művészeti akadémián a hatvanas években az a látásmód dívik, hogy minden alkotónak meg kell találnia önmagát, és saját egyéni kifejezését ahhoz, hogy értékes műveket hozhasson létre.
A cselekmény Kurt Barnert képzőművész életét követi kisgyerekkorától, drezdai egyetemista évein, majd feleségével az NSZK-ba történő emigrálásán keresztül az első önálló kiállításáig. A művészetfelfogás ideológiai elvárások mentén történő változásának érzékeltetése mellett a film másik nagy témája az eutanázia-program a náci Németországban, amelynek keretében a genetikai egészség megőrzése nevében számos mentálisan nem egészségesnek vélt egyént sterilizáltak, a második világháború előre haladtával pedig sok reménytelennek ítélt személyt elgázosítottak, mert a kórházakban kellett a hely a sebesült katonák részére. Az erre vonatkozó eseményekbe elsősorban Professor Carl Seeband nőgyógyász révén kapunk betekintést, akinek sorsa többszörösen keresztezi Kurtét.
A bő háromórás játékidő közben lehetőséget teremt a rendező számára, hogy a történelmi, társadalompolitikai hátteret is felvázolja, betekintést nyerünk a náci Németországban uralkodó állapotokba, Drezda lebombázásába, majd az SS-tisztek utáni nyomozásba az NDK-ban, miközben emberi sorsok fonódnak össze, kapcsolatok születnek, családi tragédiák esnek meg. A filmben megjelenik a meghasonlott kisember, aki egyetlen erőszakos rendszer nyomásának sem tud ellenállni, éppen ezért valamennyinek a kárvallottja, és feltűnik az erkölcsi aggályoktól mentes dicsvágyó, akinek minden rendszer megfelel, mind a náci Németország, mind a kommunista beállítottságú NDK ideológiai elvárásának magas tisztségben eleget tud tenni.
Akárcsak a 2006-os A mások élete című művében, amely egy sikeres művészpár folyamatos lehallgatásának és a rájuk állított rendszerhű százados kisszerűségének ábrázolásával az NDK állambiztonsági szolgálatának mindent behálózó működését dolgozza fel, Florian Henckel von Donnersmarck Mű szerző nélkül című alkotásában is elsősorban azt igyekszik érzékeltetni, hogy a mindenkori hatalom miféle eszközökkel képes befolyásolni a kisember életét, hogyan tud nyomást gyakorolni rá, ellehetetleníteni törekvéseiben és korlátozni szabadságát. A művészi útkeresés nehézségeinek ábrázolásával két egymást követő diktatúrában, a Gerhard Richter festő életén alapuló alkotás lenyűgöző korrajz a huszadik század sötét időszakáról.
Werk ohne Autor – Mű szerző nélkül. Rendező és forgatókönyvíró: Florian Henckel von Donnersmarck. Producer: Quirin Berg, Florian Henckel von Donnersmarck, Jan Mojto, Max Wiedemann. Operatőr: Caleb Deschanel. Zene: Max Richter. Vágó: Patricia Rommel. Szereplők: Tom Schilling, Sebastian Koch, Paula Beer, Saskia Rosendahl. 189 perc, 2018, Németország.
