Recenzióm címébe az első szó utáni vessző mellé a véletlen folytán kérdőjelet is ütöttem. Egy ideig töprengtem, otthagyjam-e, mert mintha oda is illett volna. Végül mégis kitöröltem, ne vétsek a helyesírás szabályainak, bár e kérdőjel a lényegről is szólhatott volna. Arról történetesen, hogy Gerold László (egykori, 2001-ben megjelent jugoszláviai), mára, 2014-gyel záruló Vajdasági magyar irodalmi lexikona földrajzi értelemben valóban – a horvátországi és a szlovéniai irodalmárok kihagyásával – zsugorodott, de ugyanakkor bővült is, méghozzá jelentős mértékben, azzal mindenekelőtt, hogy a feljövő fiatal nemzedék is immáron helyet kapott benne. Lévén, hogy a „belépő”, akárcsak az első kiadásban is az egy kötet megjelenése volt és maradt. De bővült szinte minden élő alkotó újabb adataival, ezenfelül pedig kiegészült az újabb ismeretekkel, az egyes szerzőknek az elmúlt több mint egy évtizedben alakult életrajzával, de olyan adatokkal is, mint például a fordításos műveik jegyzéke. Teljesebbé lett a nem Vajdaságban, esetleg Magyarországon vagy Szlovákiában, Romániában megjelent műveik feltüntetésével is.
Szükséges volt az irodalmi lexikon bővített kiadására, már csak azért is, mert e vaskos kötet tulajdonképpen művelődéstörténeti kézikönyvként is olvasható, hiszen – s erre a szerző a könyv előszavában is utal – az írói szócikkeken (írói élet- és pályarajz, művek, díjak, vonatkozó irodalom felsorolásán) túl, a lexikon önálló szócikkekben tárgyalja az irodalmi folyóiratokat, mellékleteket, az irodalmi vonatkozású írásokat is publikáló lapokat, a kiadókat, a könyv- és füzetsorozatokat, az antológiákat, az összefoglaló bibliográfiákat, az irodalmi társaságokat, a díjakat, az állandó rendezvényeket, az irodalommal is foglalkozó testületeket… Másrészt pedig tartalmazza az irodalommal érintkező szakterületek (nyelvészet, folklór, művelődés- és helytörténet, társadalomtudományok, régészet, történelem, publicisztika…) művelőinek életét és munkásságát bemutató szócikkeket, illetve azokat a képzőművészeket és színházi meg filmrendezőket, zenekutatókat, akiknek közvetlen kapcsolatuk volt a vajdasági magyar irodalommal. Íróportrékat rajzoltak, fényképeztek és adtak ki könyv formában, vagy itteni magyar író drámáját rendezték, vagy filmes íróportrék szerzői. De helyet kaptak e könyvben az irodalommal kapcsolatos évkönyvek, sőt naptárak is. Az egyszemélyes lexikon szerzőjének nem titkolt szándéka tehát, hogy az elsődleges irodalmi vonatkozásán túl is mutasson a művészetek minden irányába.
Ilyen értelemben nemcsak irodalmi, a vajdasági magyar írók címszavak leírása a könyv, hanem komoly szellemtörténeti munkaként is olvasható. Ebben különbözik például a Magyar irodalmi lexikon (1963–1965) vagy a már számos vajdasági írót is figyelembe vevő Kortárs magyar írók kislexikona (1959–1988) és az 1996-ban, majd 2000-ben megjelent háromkötetes, Péter László szerkesztette Új Magyar Irodalmi Lexikontól, s közelít felépítésében a Fónod Zoltán szerkesztésében 1997-ben megjelent A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona (1918–1995) című, vagy a hosszú éveken át (1981-től 2010-ig) végül hat kötetben megjelent Balogh Edgár, majd Dávid Gyula szerkesztette Romániai magyar irodalmi lexikona. Viszont tudnunk kell, hogy míg az imént említett műveken irodalomtörténészi és bibliográfusi csapatok dolgoztak, szerkesztőbizottságok és szerkesztői munkaközösségek bevonásával, addig ez a lexikon egyszemélyes munka, s mindössze néhány „adatszállító” segítette Gerold Lászlót egykori lexikona kibővítésében, teljesebbé tételében. Már e lexikon első változata elkészültével Bori Imre állapította meg, miszerint azért is támadt igény egy ilyen jellegű munka elkészítésére, mert olyan szempontok is érvényre juthattak, amelyek az említett hasonló jellegű adattárak esetében nem mutatták, nem mutathatták meg irodalmunk valós értékrendjét és produktivitását. „Ezért hiányérzetünk támadt, mind a megválasztott, mind pedig a figyelembe nem vett írókkal kapcsolatban. Ez a hiányérzet növekedett az alkotások bibliográfiai pontossága vonatkozásában, még inkább a címszavakat lezáró bibliográfiai felsorolások foghíjas voltát illetően… Ilyen módon egy művelődéstörténeti lexikont is helyettesítő munkát alkotott Gerold László, s a jugoszláviai (mára vajdasági – B. Gy. megj.) magyar kultúra enciklopédiáját kapja vele az olvasó.”
Nyilván ezt a szempontot is figyelembe véve Gerold az előző kiadáshoz képest is jelentős mértékben bővítette – ahogyan utószavában mondja – új „fejezetet” adott a vonatkozó irodalomjegyzéknek, amely szándékosan bővebb a lexikonokban szokásosnál, hogy megkönnyítse a tájékozódást, a kutatásokkal járó gondokat, nehézségeket.
A csaknem másfél ezer szócikket tartalmazó „leltár” nyilván az egyetemes magyar irodalom, művelődéstörténet és végső soron a szellemiség majd egy évszázados itteni, vajdasági képét nemcsak dokumentálja, hanem úgy prezentálja, hogy benne az értékrend is megmutatkozik.
